Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: A Nyírvidék ötven esztendeje

A tárgyilagossághoz azonban nem elég, hogy a vidéki lapok -teljesen kiirtsák hasábjaikról a személyeskedést éspedig ugy a személyek elleni támadásokat, mint az egyéni hiúságok émelyítő legyezgetését, — hanem az is, hogy közügyekben sohase azt taézzék, hogy valamely eszme kitől ered, valamely dolgot ki végzett, de nézzék magát az ügyet, az eredményt, mégpedig mindig csak a közérdek nézőpontjáról. Ez a legnehezebb dolog a vidéki hirlapírásban. Vajmi kevés olyan vidéki újságíró akad, aki feltudna emelkedni arra a magaslatra, ahonnan belátja a közérdek egész mezejét, ahol n. magánérdekek már nem zavarják a tiszta látást! A legtöbb megelégszik azzal, hogy tele tüdővel kiabálja: ő fent van magaslaton, ahol szeme előtt magánérdekek nem lebegnek! Utoljára még talán maga is hiszi, amit állit és ugyanakkor igen sokszor igen könnyen felismerhető és igen alacsony magánérdek vezeti egész gondolkodását és irányítja munkáját. A jubiláló Nyírvidék egész pályafutása alatt szem előtt tartotta a tárgyilagosság törvényét a közügyekben. Pedig folyton foglalkozott azokkal. Felismerte hivatását abban az irányban, hogy nem országos, nem világrengető eszmék adják meg a nyers anyagot létezéséhez, feldolgozásra várva olvasói számára, hanem elsősorban és csaknem kizárólag a helyi érdekli dolgok. PInnek felismerésével karöltve járt, hogy ugy a vármegyei, mint a Nyíregyháza városát érdeklő ügyekben mindig" tárgyilagos igyekezett maradni. Személyek ellen — vajmi ritkán — csak akkor emelte fel szavát, mikor azt a közérdek egyenesen megkívánta. Az egyének érdemeit elismerte ugyan valahányszor arra alkalma nyilt, de csakis akkor, ha az alkalom igazi volt és akkor sem ugy, hogy ' az elismerés mlment volna a tárgyilagosság, vagy éppen a jó izlés határán. Hasábjai mindig nyitva voltak a közdolgok számára. Szikesen helyet adott az ellenvéleménynek, abból indulva ki, hogy 291 IS*