Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Krudy Gyula: Egy élettörténet

Krasznay polgármestert, mintha csak felelősségre akarná vonni az elhanyagolt utak miatt. Az öreg Riszdorfer Jánosnak, a nyíregyházi főjegyzőnek pedig belekapaszkodott a szakállába, mikor az a mutatóujját a szájába akarta dugni. A szomszédságot sem hagyta békében turbulens magaviseletével, — mintha acsak az lett volna a szándéka, hogy a férfiakat kizavarja otthonukból, — korcsmai életre szoktatván őket. Az asszonyok pedig menjenek a kenyérsütő kemencéhez, vagy a mosóteknőhöz, amikor még alig halványodnak a csilagok. Bizonyos hírességre tett szert ilyenformán a jótorkú gyerek, aki hamarább ébredt a kakasoknál. — Mintha szakálla nőne ennek a gyereknek, — mondá -egyszer figyelmes vizsgálódás után Fitkonideszné, aki szabad napjain eljárogatott azoknak a gyermekeknek a megvizsgálására, akiket ő segített a világra. A gyerek az első fogával megharapta a derék asszonyság ujját. A gyermek növekedvén, apránként megismerkedett a városi szokásokkal, holott még mozdulni sem lett volna szabad az anyja szoknyája mellől. így például igen hamar rájött arra, hogy vasárnaponkint a közeli Sas-korcsmában a talyigások verekedni szoktak, ahol az újszülöttnek legalább is, mint lelkes nézőnek részt kellett vennie. Majd mindenáron meg akarta tudni, hogy miért épitik olyan magasra fészkeiket a szarkák, ugyanezért a Bujdoson kiválasztotta a legmagasabb fákat, hogy ismereteit gyarapítsa. A hetedik szomszédba is elszökött, ha télidőben azokat a drágalátos füstöket, lángnyelveket látta felemelkedni, amelyek az égő szalmát jelentik és az égő szalma alatt a leszúrt disznót. Nincs annál nagyobb mulatság, mint ilyenkor a hentes útbaigazításai szerint élesztgetni a tüzet a különböző helyeken. — Nyáridőben a mély gödrök a téglagyár körül telve vannak vizzel. Úszómester ugyan sohasem volt Nyíregyházán, 19 2*