Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: Nyíregyháza az eszlári per éveiben

Graefl főispán kíméletet kér a megyebizottságí tagoktól az eszlári eset bejelentése előtt. Szabolcsvármegye nagybizottsága 1882. június 6-án, két héttel az eszlári leány eltűnése után gyűlésre ült össze. !A bizottsági ülés iránt izgalommal áthatott érdeklődés nyil/án d meg. Graefl főispán elnöki megnyitójában utalt arra, hogy az élénk érdeklődésből a gyűlés hevességére következtet.. Kéri a bizottsági tagokat, legyenek kímélettel mindenki iránt. Különösen feszült érdeklődés előzi meg az alispán jelentését. Az izgalmas percekről a következőket írja a »Nyirvidék« tudósítója : Mindenki a közbiztonságra vonatkozó jelentést várta, különösen pedig annak a tiszaeszlári rejtélyes eseményre vonatkozó passzusát. A jelentés higgadt és komoly ha agon adta elő e nem mindennapi eseményt, különösen súlyt fektetvén azon körülményre, hogy ez ügynél az illető szolgabíró egyáltalán nem követett el mulasztást. A (jelentés utolsó pontja azon közvéleménynek adott kifejezést, hogy itt e kérdésnél nincs más hátra, mint bevárni a vizsgálat befejeztét és a törvényszék határozatát. A jelentés felolvasása után mindenki szem-fül lett, várva, hogy a terem melyik pontjáról dördül meg a villámmal töltött lég. A fővárosból egyenesen e gyűlésre és éppen e tárgyra leérkezett hirlapi referens hegyesre faragott irónnal leste az első lázas szót. A csalódás általános lett. A nagyszámmal megjelent Jzraelitaság nyugodtan vonult ki a teremből». A bizottsági gyűlés után öt napra ezt olvassuk a tiszaeszlári esetről a »Nyírvidék«-ben : »A tiszaeszlári per még mindig gumójában van. A vizsgálat ugyan már sok szálat kibontott belőle, de a gumó (sic) 212