Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Piller József: Magyarországvégvárai

Megtudjuk, ha a térképen meghuzzuk a magyarlakta területek határvonalát. Induljunk ki Máramarosszigetről: Máramarossziget, Munkács, Ungvár, Kassa; innen vissza Pozsonyig. Látni fogjuk, hogy a vonalon kivül oly kis töredékrészek maradnak, hogy azok semmiféle autonomia mellett életképesek nem lehetnek. És ha nem akarnak végleg elpusztulni, önként vissza kell csatolódniok az életforráshoz, Hungáriához, annyival is inkább, mert a szepességi németajkú testvéreinket, akik mindenáron a magyar nemzettel akarnak egységben élni, nem választhatja el a közbeeső keskenyföldsávon lakó tót néptöredék. Látható ezekből, hogy ha egyszer megindul a revizió ténye, az előálló természetes kényszerhelyzetek fogják szükségessé tenni az eredeti végvárak visszacsatolását ugy fenn északon, mint lent délen és keleten. A magyar nemzet már tiz éve szenvedi csonkaságának nyomorúságát, tiz éve viseli megcsufoltatásának szégyenpír ját anélkül, hogy komoly lépéseket tett volna helyzetének javítására; pedig kezdettől fogva meg volt hozzá az alap, hogy komoly és határozott irányú lépéseket tegyen helyzetének javítására. Rendelkezésére állott: 1-ször: a szerződések módosítását megengedő 19. §; 2-szor: a Millerand-féle kísérőlevél; 3-szor: Briand francia miniszterelnöknek 1921. junius hó 7-én a francia szenátusban elhangzott következő nyilatkozata: «A magyar határ bizonyos fokig önkényesen van megvonva. Elég, ha egy térképet megnézünk s azon követjük a határ vonalát, amely egyébként nem jeltétlenül végleges s amely, tudjuk meg mindjárt, nem feltétlenül szentesíti az igazságot.... A határ bizonyos érdekeket sért és ezért bizonyos igazításokra lesz szükség.» Ugyanakkor és ott ismerte be nyíltan, hogy a magyarok 186