Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Fehér Gábor: A Náci születésnapja

A csoda megjött. A csendbe egyszerre csak egy nyugodt, oroszlánmorgásu hang jelentkezett: — Na majd én! Felnéztünk. A prézes lomhán, félszeg lassúsággal emelkedett fel ültéből. A fiatalember herkulesi alak volt, jelenleg részeg és a sok italtól gyűrött, fakó arcu. Nagy, oroszosan hátrafésült haja rendetlenül lógott előre, hátra. A megvágott ujj ától a homloka egy helyen véres volt, körülbelül azon a helyen, ahol Ravaruskánál három évvel később a fejlövést kapta. Szemei bárgyú merevséggel nézték a szemben ülő miniszterelnököt. Ez a mozdulatlanság a fáklyafénynél egyenesen ijjesztően hatott. Sokan szájtátva odabámultak, a józanabbak a botránytól kezdtek félni. De mindenki tudta, mennyire rajongója a fiu Tiszának; és ez némi megnyugvásra szolgált. A prézes pedig állott még, mint egy szobor; hanem aztán a pohár után nyúlt. Hatalmas mellkasát pattanásig teleszivta és ekkor elkezdett — nem beszélni, hanem énekelni. A társaság megütődve nézett rá. Majd... az első sor végén felismerték a dalt és egyetlen rángás futott át a jelenlevőkön, mint valami delejes áram. Egy ököl még nagyot csapott az asztalra, azután csend lett. Az éneklő pedig nem látott, nem hallott már, csak énekelt magasba szegzett tekintettel: Ha szent gondok között Fáradtál honodért; Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért; S az elcsábultan megveti Hü buzgóságodat; Lesz aljas, gyáva és buták Kezében áldozat: 14 7 10*