Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Borbély Sándor dr.: Biró előtt (vers)

3 aztán ... aztán farkasszemet néztünk, És mivelhogy nem volt a zsebünkbe késünk, Szemeinkkel vívtunk iszonyatos harcot. Sose láttam olyan rettenetes arcot, Mint a társamé volt, meg bizton az enyém . .. Hogy ez meddig tartott ? — bíz azt nem tudom én, De — elég az hozzá — ő únta meg elébb. Csatakos lábával a rút falatra lép És úgy kiált felém, nem is kiált : üvölt — Tekintete sötét, az arca kékes zöld — »Hozzá ne nyúlj ! Enyém ! Várj addig, míg eszem k Erre oszt éngem is elhagyott az eszem, S míg a földre hajolt vágyakozva érte, Rácsaptam öklömmel, hogy betört a térde És elterült végig a jéghideg havon. Talán el is ájult ! De én mint a barom Rávetettem magam s bozontos fejére Hullt a csapás tőlem, míg ömlött a vére . .. És többet nem tudok. A csendőrök mondják, Hogy jártam azután ottan a bolondját. A véres kenyeret tenyerembe fogtam, Kiloccsant agyába bele-beledobtam És rágtam, és ettem . .. kéjjel. . . élvezettel. .. Nyomorultul, társam, szegény, így veszett el ! Ketten valánk. Csavargók mind a ketten Magam vagyok. ítéljenek felettem. Bíró uram, ítéljen felettem ! Borbély Sándor. 129 11*