Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Jósa András dr.: Emlékeimből

A jurátusszoba a másoodik emeleten volt az udvar felé, nem rostéllyal, de sűrű, erős drótból készült vasrostával ellátva. E napon kellett volna atyámnak valami fontos pert referálni. Igen, de az akták a jurátus szobában voltak bezárva. Lakatos és az akkor még nem létező tűzoltók segíteni nem tudtak, engemet pedig fel nem találhattak; a referáda tehát elmaradt. Eltelve bosszúérzetem kielégítésének örömétől, fütyörészve tértem haza egy órakor az országgyűlésből, mely nálam nélkül csonka lett volna. Máté inas örömmel vette tudomásul, hogy Kossuth Lajosnak egyik legszebb szónoklatát élveztem, de ugyanazon pillanatban fejemet térdei közzé fogta; atyám pedig nadrágomat egy nádpálcával kegyetlenül kiporozta, amit pedig csak azért restellettem, mert magam is a nadrágban voltam. Ezért és csupán ezért ment el kedvem a politikai szerepléstől és ezért nem vagyok most miniszter, vagy legalább is napidijjas a király személye körüli minisztériumban. Szomorúan kellett tehát tapasztalnom, hogy ezen a téren sem boldogulhatok, dacára ez irányban törő ambíciómnak és — amely tulajdonságomat bizonyára önök is jól ismerik s ami egész életemben vezércsillagom volt >— stréberségemnek. A katonai pályára szántam tehát magamat. Amilyen fényesen kezdődött, olyan szomorúan végződött ez a szárnypróbálgatásom is. Nem okos dolog futkosni eszmények után! »Köd előttem, köd utánam.» «Vaknak az alamizsna.» Ez a reális értékű »élet« philosophia. Bírói pályára lépni önérzetem tiltotta, mert — ha bár mint egy pünkösdi király csak néhány percig, de mégis a personalis felett állottam. Ugyan kinek 120