Pogány Erzsébet: A Szamos, Kraszna és Ecsedi-láp vízterülete (Budapest, Pax, 1927)

A Szamos, Kraszna, Ecsedi-láp fővízválasztója. A Szamos fővízválasztója

8 Alsóhegyesre lép. A 623 és 650-es magassági pontok érintése után a Törcsi-hegyre ér. Innen a 695-ös lankás magaslat után meredeken emelkedik a Viskikő széles gerincére, majl hirtelen eséssel keletre fordul és a Nagyszél-hegy kelet felé lankásan ereszkedő gerincén megy végig. Ezután délre fordulva leereszkedik, hogy ismét felemelkedjék a Figanescilor hosszú, lapos gerincére, majd átvágva a Ferencvölgy és Mózesfalu közti utat, feljut a Nagyforgó tetőre, ahonnan a Fenyőhegy egyik oldalgerincét érintve hirtelen kanyarulattal fordul délre a Vrf. Veseului gerincére. Északdéli irányát megtartva, széles lapos háton vezet a vízválasztó a Tribsorul gerincig, ahol keletre fordul és egy erős beöblösödéssel kapaszkodik fel a Vrf. Rotundilor gerincére s annak 1241 m magas csúcsára. Eddig az Avas-hegység vulkános, lepusztult peremű gerincén, illetve csúcsain haladt a vízválasztó, a Túr és Tálna patak forrásvidékét elválasztva a Tisza vízvidékétől. A Vrf. Rotundilortól kezdve irányát nyugat-keletire változtatja, a I). Stigilor Taal lui Duniitru egyenletes, lapos lávatakaróján halad végig, majd a Sturuliu-patak mély völgye után felhág a Plesca-mare csúcsára. Jnnen nyugatra fordul a Tersei gerincére, majd ismét észak-déli irányba csap át, felhág a Breaza-csúcsra s innen a Fekete-patak és Mára-patak között átvágva az országútat, a Rozsály oldalgerincén át végig a Petricen-csúcs felé tart. Most egy alig szintváltozást mutató gerincen halad, érintve a Jezurile, la Scutul de sus, Comarnicele emelkedéseket, a Kőrös hegy gerincére ér, átvágva a Krácsfalu és Felsőbánya közti országutat, a Magure csúcsra lép, honnan az Alsókapnik felé vezető országút átvágásával ér a Gutin és Secatura kettős gerincére és kis völgyelés után a tulajdonképpeni Gutin csúcsra. Hosszú, magas gerincen halad. Á Gutin lábánál haladó országút Kapnikbánya és Budfalu közötti mélyedésben a Kőhát vulkános kúpjait elválasztja a Lápos-hegység kristályos kőzetekből álló, lepusztult és kiemelkedett tönkjétől. Ezt északnyugaton a Vihorlát és Gutinból származó vulkáni kőzetek fedik. A vízválasztó innen kezdve alacsonyabb gerincen fut végig a Vrf. Rotii hosszú, széles gerince felé és nyugat-keleti irányban éri el a Vrf. Meteda gerincét. Egy öblös kanyarulattal itt északra fordul, keresztülmegy a Vrf. Prislopu gerincén. maid északkelet felé a Vrf. Sélhára húzódik. Innen délfelé a Vrf. Varaticu gerincén, majd a Secului gerincén hosszan fut végig, egy völgyelés után a Vrf. Runcesiului gerincén s végül áthalad a Higia Branziin s észak-déli irányú csapással a Magura gerincére lép. A Magurától kelet felé kis emelkedéssel a Vrf. Carligaturi gerincén fordul délfelé s az 1235-ös és 1179-es magassági pontokon át a Maguritia-gerincet, a Vrf. Dielitin csúcson át a Gropii 1300 m-en felüli gerincét érintve, magasan halad a Vrf.