Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 2. dr. Nagy Jenő : Nyíregyháza természeti viszonyai

82 fogják. A Vércsék tehát — s ezt minden vadásznak kötelessége tudni — törvényesen védett hasznos madarak. A Vércséken kivül a nappali ragadozó madarak közül csak a Kabasólyom fészkelését ismerem. Hogy Kányák, Ölyvek fészkelnek-e, — ami könnyen lehetséges — arról nincs tudomásom. Az éjjeli ragadozók — a Baglyok — közül a házak között is — főleg a szöllőskertekben — él a kis Kuvik, a ritkább Gyöngybagoly vagy Lángbagoly, az erdőben a kerekfejü Macskabagoly és a kis Fülesbagoly. Valamennyi hasznos egérpusztitó, amelyeket csak a tudatlan ember bánt. Az erdőszéleken és a vágásban ott halljuk az aranysárga Citromsármány egyszerű, de mégis kedves énekét, a Poszáták finoman gördülő halk csicsergését, a vöröshátu TövisszúróGébics csettegését és a kis Őrgébics vagy Bábaszarka krekegését. Az erdőt elhagyva kijutunk most az akácokkal bekerített rozs, tengeri és burgonyaföldekre. Ez az Alföld más területén — ahol nincsenek akácsorok az árkok és dülőutak mentén — valósággal egy »kultursivatag«. Itt azonban nem az, mert a sok fasor, mely az egyes táblákat határolja, kertekké varázsolja az egész határt. Az első és legjobban feltűnő madár a Mezei Pacsirta, amely ég felé szállva zengi tavaszt dicsérő himnuszát. A másik nem kevésbbé kedvesszavu madara a vetéseknek : a Fürj. Testvére a Fogoly 1—2 évtizeddel ezelőtt bőven tenyészett határunkban, az ujabb időkben azonban az utolsó telek nagy hótakarója s az ezáltal előidézett veszedelmek — az elszaporodott Szarka és Hamvas-Varju — nagyon leapasztották számukat. Ahol a mélyebb laposokon kaszálók jönnek, ott az útszéli alacsony fűzbokrokon himbálódzik a kövérre hizott Kölesi-Sármány vagy Sordély ; a rétből kiálló vadsóska szárának tetején pedig ott billegeti rövid kis farkát a feketetorku Csaláncsúcs. És valamennyi hangot is ád, a maga módja szerint. Ha bemegyünk a kaszálóba, mihamar fejünk felett