Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 2. dr. Nagy Jenő : Nyíregyháza természeti viszonyai

80 Sűrűbb kertekben tavasszal megszólal a Fülemile, a fekete bársonysapkát viselő Barátka-Fülemile, s a kis Kerti-Poszáta. Fészkelnének is ezek itt sok helyen, ha a macskák és vásott gyerekek nyugton hagynák őket. így azonban csak kevés helyen maradnak meg fészkelésre. A városszéli faraktáraknak, meg a téglavető gödröknek jellemző madara a Barázda-Billegető. Rendesen a vizek környékén sürög-forog s billegeti hosszú farkát s éppen azért mindig csinos és tiszta. A faraktárak deszka és gerendarakásaiban, meg a tégla s vályograkások hézagaiban fészkel. A pázsitokon, a várost körülvevő legelőkön, ahol az éleset füttyentő Ürgék cikáznak a ragyogó napsütésben, ott él a Bubos-Pacsirta vagy Pipiske, a poros utszélnek madara; s ha jön a mindent beborító hótakaró, akkor is kitart nálunk* bejön a város utcáira s ott huzza ki a telet az utak hulladékán. Észrevehetően nagyobb a madarak száma az erdő felé. A Fülemile csattogása már messziről hangzik, a Sárga-Rigók füttye szinte egybeolvad ; a Barátka-Fülemile kedves, tiszta éneke, az Erdei Pinty csicsergése, a Zöldikék pergő füttye és mélabús süvöltése végett nem ér kora hajnaltól késő estig. Mennyire beillik ebbe mégis, a teljesen más színezetű gerlebúgás s a Bubos-Banka pu-pu-kolása és a Kakuk messzehangzó szava. Odulakó madár kevés van erre, ami odu van öreg tölgyeinkben, azt elfoglalja a szemtelen Mezei-Veréb. Az újonnan kirakott s nem ellenőrzött fészekodvakban is majdnem kizárólag verebek fészkelnek. Ezért kevés a Cinege és a kékeshátu s rozsdáshasu, mindig a fatörzsön szaladgáló Csuszka, e két leghasznosabb bogárpusztitónk. A sikongató fehérpettyes Harkályok szorgalmasan kopogtatják a fatörzseket sméga Zöld-Harkály éles klü-klü-klü-klii hangja is hallik hébe-hóba. Beljebb az erdőben mély rak-rak hallik a magas tölgyek lombkoronájából ; még oda sem érünk, már egy gyönyörű kékes színben pompázó csókanagyságu madár száll fel. Ez a mi vidékünk legpompásabb szinü madara : a Kékcsóka. Fahéjvöröstől a tengerzöldön át, egész a mélysötét égszínkékig