Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 2. dr. Nagy Jenő : Nyíregyháza természeti viszonyai

73 Ilyenek pl. a molyhos sárgavirágu Parlagi-Gyopár, a szárazszirmu hasonlókép sárgavirágu Homoki-Gyopár, a tüskés Bogácskóró, Szerbtövis, a tejével védekező Kutyatej s a jóillatu Kakukfű stb. Emiitettük már, hogy ahol az erdő vagy legelő növénytakaróját ember vagy állat erőszakosan megbontja, ott megindul a homok és sívó homokfúvások keletkeznek. Nedves időben az ilyen sívó területen is megjelennek azonban olyan fajok, amelyek alkalmas gyökérzetükkel, igénytelenségükkel még az ilyen sivár helyen is meg tudnak telepedni s amelyek azután úttörők a később betelepedő vegetáció számára. Ezt a homokkötést, a növényzetnek első térfoglalását, ma is megfigyelhetjük akármilyen kicsi homokfúvás oldalán. A legelső növény, amely rendesen gyökeret ver a sivár homokon, a Vadzab, az Ezüstperje, azután a Széltippan vagy Szeílőperje és a Magyar-Csenkesz. Hosszú, bojtosgyökerü, vékony, sovány füvek ezek, melyek nagy szárazságot is képesek elviselni. Ezek az igénytelen kis füvek méltók arra, hogy legalább névleg megismerjük őket, mert ők teszik az első lépést ahhoz, hogy a növényzet a homokpuszta felett úrrá legyen. S hogy ennek óriási jelentőségét kellően felfoghassuk, el kell gondolnunk, hogy voltaképpen a növényvilág közvetítésével lehetséges csak élet a Föld felületén, mert ők készítik a szerves anyagot, a táplálékot, ugy az állatvilág, mint maga az Ember számára. Tehát az Ember csak a növényvilág közvetítésével képes táplálkozni, mert közvetlenül a szervetlen világból — a talajból sem ő, sem az állatok nem képesek táplálékot felvenni. Aki ezt átérti, az bizonyára nagyobb érdeklődéssel is fogja ezután kisérni a növények életműködéseit s azt a létért való küzdelmet, amellyel nemcsak magukért, hanem egyúttal miértünk is küzdenek. S ha ezentúl a szöllőskertünk friss homokfúvásán, a gördülékeny laza homokban görcsösen kapaszkodó, igénytelen so- ványtermetü füveket találunk, amelyek dacolnak ott a szél erejével, álljunk meg és köszöntsük őket hálás pillantásokkal, mert nékik köszönheti az egész Nyírség létét és kulturáját.