Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

21 Ha vérbeli úriember volt a füttyentő, a kocsis világért se mert volna az utasa mellé ülni. Leült a talyiga alsó részére a ló farkára, amit egyébként csak akkor szokott tenni, ha két utas kapaszkodott fel járművére. De a talyigás megbecsülte a helybeli urakat, mert hiszen belőlük élt ; a tanyás gazda négy lovon járt és bizony nem a talyigás tért ki a négy lónak. Egyszer hosszú disputa után kimondták a patikában, hogy mégse olyan bolondság az utcai villanyvilágítás, bár rendes ember úgyse megy el kézi lámpás nélkül hazulról. A harangszó már elhangzott, az urak siettek hazafelé, sürün hangzott a talyigásoknak szóló fütty a Korona ajtajából. , És ekkor történt, hogy Csicsery Géza huszárőrnagy, aki egy darabig a Tielybeli huszár eskadron kommandánsa volt vés szeretett részt venni a város társadalmi életében : visszaparancsolta a fogadására sietett talyigást a patika elől. — Veled nem megyek, mert a minap láttam, hogy tirpákokat hordasz. A legjobb talyigás volt, Pócsiknak hivták, talyigás volt már a nagyapja is, ugy hajtott, mint egy ördög, mégse kellett többé Pócsik talyigája senkinek, mert egy paraszti öltözetű •embert vitt végig a városon. Hiába védekezett a talyigás, hogy -tanyasi testvére volt az utas, senkise hitte el neki. Hogyne, majd a tanyasi Pócsik talyigára ül, hmikor négy lova van -otthon ! Csak úriember ülhet féderes talyigára ! — hangzott el a jelszó. És a talyigások legfeljebb sötét éjszaka mertek a fogatjukra felvenni valami névnapon elkésett, jártagyengült iparost. Pócsik bánatában felcsapott kétlovas fiákerosnak. De boldogabb volt talyigás korában, amikor két hatosért repült mértföldeket. Nyíregyházi, vagy nyíregyházai. Boldog Nyíregyháza őskorában erről folyt a legtöbb vi. tatkozás a városi intelligencia körében. Hogyan van helyesen magyarul : nyíregyházi, vagy nyíregyházai ?