Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 6. Szohor Pál: Nyíregyháza város története

II. RÉSZ. Az uj Nyíregyháza. 1. fejezet. A telepítéstől az örökválíságig. (1753-1824.) A forgandó szerencse egyszer felemeli a hajót a hullámok tetejére, másszor lesodorja a mélységbe, honnan alig van viszszatérés. A régi Nyíregyháza pályájának zenithjét hajduváros korában érte el, amikor országos törvények igyekeznek megfékezni rakoncátlan fiait. De gyorsan lezuhan a hullámvölgybe, magával rántva lakosait, vagyonát, boldogulását. A közállapotok készítik elő összeroppanását. Törökvilág, kuruc és labanc háborúk, Rákóczy szabadságharca mind itt tombolják ki magukat felettünk. Amit megsinylett az egész ország, kibírhatott volna-e egy magárahagyott hajduváros ? Az 1753. esztendő elhagyott tűzhelyeket, parlagon heverő szántókat talált Nyíregyházán. De azért az átmenet a régi és uj világ között kétségtelenül meg volt. Károlyi Ferenc gróf megbízottja — Rácz Demeter — 1754 október 6-án ezt irja egyik levelében : »Egészlen respective puszta volt, pápista, lakos gazda egy sem volt benne, egynéhány kálvinista s holmi áib-dáb orosz«. Ezek és a Károlyi-család levéltárában fekvő összeírások adatai azonban kellő értékükre szállitandók le. Nem szabad szemelől tévesztenünk, hogy az összeírásokat nagyobbrészt az uradalom tisztjei saját céljaikra készítették és hogy a Károlyi-birtok Nyíregyházának csak felerészét foglalta magában. De a helynevek átöröklése, régi családok fennmaradása mind beszédes tanúi annak, hogy az uj telepesek elvegyültek itt a régi hajdúk unokáival.