Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 6. Szohor Pál: Nyíregyháza város története

175-és keresztül megy a Simapusztán; a Cserkeszpusztánál látszólag megszűnik, de Királyteleknek Hegyeshalom nevü részén tovább folytatódik. A harmadik mélyedés a várostól keletre fekszik és a Bujtoson, Sóstón keresztülhaladva a kótaji szöllők alatt egyesül az Ér folyás medrével. Ezekről mondja Czirbusz Alföldünk álló vizei cimü jeles munkájában, hogy itt csillognak a kisebb-nagyobb pusztai tavak, locsogok, melyeket hajlandó az ember páros vonalban haladó vízmosásoknak, vagy eltűnt erek összezsugorodott maradványaniak tartani. E három barázdaszerü mélyedésről már Sexty József városi mérnök is említést tesz, amikor a városi irattárban fekvő jelentését 1860-ban előterjeszti a nyíri vizek lecsapolásáról. A barázdák közül kiemelkedő dombhátakon, mely a Cserkesznél még keresztül is volt hidalva — feküdt kezdettől fogva a város. A keletre fekvő dombháton állt az 1873-ban lebontott ref. templom, melynek körívén olyan arabeszk festményt talált és rajzolt le Sütő József, mely keresztény templomokban csak a X. században volt divatos. Itt épiti Báthory István 1421-ben a leleszi konvent okmánytára szerint a serházat, mely rész mai napig is Serház-utcának említtetik. És általában számos irott adat, de az irott adatnál is biztosabb materiális történelmi emlék igazolja, hogy városunk legalább is kilenc évszázad óta ezen a helyen áll. Igy fűz össze két egymástól különböző elemet, két heterogén népet a történelmi tradíciók közössége.