Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A KISVÁRDAI FEHÉR ASSZONY

18 nak nekik, éjjel-inappal mint valami rémek kisérik őket. Gyakran hogy a kinos állapotnak véget vessenek, öngyilkossági kísérletet követnek el. Néha azután nemcsak önmaguk, de környezetük, hozzátartozóik ellen is fordulnak, amidőn a bekövetkező vész, szerencsétlenség sejtelmét azokra is átviszik s hogy ettől őket megmentsék ; életüket oltják ki«. Ezt tette feleségével, ifjabb Tolvay Borbálával Krucsay János. Erre enged következtetni a móring levél szövege : »Szegény feleségemnek, kinek Isten irgalmazzon« és »nagy prostitutióval lett volna szegénytől megh válásom.« Szerencsétlen vár úrinő ! Szegény beteg asszony! Elnézem — kezemben tartva — egykori olajfestésü arcképedet; igy néztél ki, midőn a siralomházban voltál vagy midőn a vérpadra hurcoltak. Mélyen kivágott, vérvörös ing fedi termetedet, hosszú, szép fehér nyakadat meztelenül hagyva ... vállaidat s egész alakodat egy könnyű kékszínű lepel borítja. Szomorú nézésű nagy fekete szemeidben megcsillan a könny. Ugy nézel le a képről, mintha kérdeznéd: »hiszed-e, íiogy bűnös voltam ?« Istenemre ! olyan férj mellett, mint a tied volt, csak mártyr lehettél de bűnös nem ! Miért is kelt föl oly későin hazánkban a szellemi és lelki felvilágosodás napja ? Avagy egész Európát elborította abban az időben a lelki sötétség köde ? Bizony-bizony jó Krucsay János néked is azt mondta volna Károly Róbert királyunk — ha egy időben élt volna veled — amit Páz-