Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A KISVÁRDAI FEHÉR ASSZONY

10 csendet... Láttam sokszor, hogy ilyenkor nesztelenül lép melléd meghitt öreg cselé­ded és vigasztalni próbál, becézve, simogatja földig omló, dus fekete hajadat s hófehér «-válladat, mondván : Ne busuljoin édes gyer­mekem, jó az Isten, megsegíti a nagy bá­natában ; csak imádkozzék. S te suttogva elpa­naszoltad, hogy férjed elhanyagol, téged megértésre, kölcsönös szeretet és szerelem után vágyó asszonyt. Elpanaszoltad, hogy hites társadnak elsőbb a haza sorsa, II. Rá­kóczi Ferenc szabadságharcának szervezése s állandóan magadra hagy s kémekkel vesz körül s nincs egy lépésed, hogy azt félre ne értenék. S hites urad folytonosan kiküldeté­sekben utazik Rákóczi fejedelem váraiba : Tokajba, Sárospatakra, Kálióba. Bátorba. — Hol Vaján van, hol Eszlárom, hol Debrecen­ben, csak otthon inincs soha. Pedig a magány rossz tanácsadó. Elpanaszoltad, hogy férjed a bornak él... S niincs, akinek elpanaszold szived bánatát, nincs, aki megértsen. Suttog­va kéred öreg dajkádat, szabadítson ki vár­kastélyodból — valamely földalatti uton, — mely a részedre olyan, mint a madárnak a kalitka. A vén cseléd hosszas kérésedre hajlik is kiszöktetett a földalatti uton a rádi minori­ták klastromának templomába. Demig más bűnösnek már a legsötétebb közép korban is oltalmat, védelmet nyújtott a templom kü­szöbének elérése, az asylumjog— menedék­jog; neked még ott sem volt biztos menhe­lyed'. Férjed hatalmas karja oda is elért utá­nad 1, éretted küldvén Jósvay Ferenc kisvár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom