Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A nyíregyházi "Perese halom"

sülni e táj körül a magyarság csapásai alatt... A régi magyarok betörtek Németországba, Olaszországba, Görögországba, sőt elszáguldoztak Franciaországba és Svájcba is. Szóval a magyar már pogány korában is szeretett kalandozni, utazni a külföldön, akár csak mink a békeidőben. Külföldön költötte el pénzét a magyar mágnás, a jómódú zsidó s bizony némely esztendőben jómagam is. De ez nem hiba ; ez szükséges rossz. A külföld megismerése nélkül látókörünk szük marad s ismereteinket gyakorlatilag nem érvényesíthetjük s e nélkül nem tudunk beilleszkedni a minket oly nagyon szerető szomszédos népek ölelő karjai közé... Az idegen kultura megismerése utáni vágy oly erős a magyarban, hogy ecsetelésére nem kell felmennünk a halhatatlan emlékű Körösi Csorna Sándorig .. . Ismerek én két helybeli ág. h. evang. főgymnasiumi tanárt, akik közül az egyik festő ecsetjével s festő állványával bejárta Boszniát, Herczegovinát, Dalmáciát s Montenegró határán festés közben, midőn az erdőben orvul reá törő montenegrói rabló XVII. századbeli kerek lakatos szerkezetű kovács pisztolyát reá szegezve pénzét követelte, bármiként is forgatta ki ruhájának minden zsebét, nem talált abban egy árva 4 krajcárosnál többet... A másik gyalogosan járta be Ausztria gyönyörű hegyi és tavi vidékeit, a Bajorországot s midőn a bódeni tó melletti Lindauba egy pompás, ritka szép jadeit — jádkőből — készült kőkorszaki baltát kínáltak megvételre neki, mint régésznek potom-