Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)
A nyíregyházi "Perese halom"
két csucsu — a vértezett átvágására való — szintén honfoglaláskori nyílhegy s végül van. egy darab háromszög idomú, ugyancsak honfoglaláskori, mely pengéje egyenes szélekkel szélesbbül felfelé s harántul álló körszelvényű éllel végződik. Ez utóbbihoz hasonlót csak Monajról s a tuzséri honfoglaláskori temetőből ismerünk. Ilyen nyilat valószínűleg nagyobb madarak elejtésére használtak. Honfoglaló őseink páncélt nem használtak. A süvegjök elejére egy tenyérnyinél szélesebb érc lemezt erősítettek, hogy a fejet a kardvágás ellen védje. Ez érc lemez néha növénydiszitéssel volt hol trébelve, hol vésve. A vállak védelmére szolgált a széles kerek gallér. Felső ruhájuk volt a bő ujju köpeny s ez alatt a kabát vagy dolmány, melyet keskeny övvel szorítottak össze. Ez öven voltak felerősítve a boglárok. A ruhára ezüst pikkelyeket vagy külföldi érmeket varrtak fel disz gyanánt. Lábaikon csizmát hordtak nem ugy, mint az oláhok, kik még a XX-ik században is, tehát egy évezreddel későbben hozzánk bocskorban állítottak be, de a tőlünk elrabolt holmikba felöltözve már ugy feszitettek Budapest utcáin, hogy akadt, aki angolnak nézte az oláhot. De már elszakadt a lopott holmi s már megint bocskorban jár az oláh. A nemezzel bevont fából készült paizsnak és ijnak nyomát sem találjuk a honfoglaláskori sírokban valószínűleg azért, mert fából lévén készítve, azokat a föld sava fölemésztette. A kard tokját veresre festett