Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

18 magas máglyát halmoztak össze s elhelyezek szomorú szívvel a halottat. Sok címeres tulkot, sok szép faggyus husu birkát öltek a máglya előtt s lehúzzák bőrét, mig Achilles hájaikat kiszedé s a halott testét betakarta. Végiglen s a leölt barmot mind melléje rakta. Majd olajos és mézes korsót helyezett el a máglyán a ravatal mellett ; azután négy lenge sörényű mént dobatott sóhajok közepette fel a máglya tetőre. Majd a 9 hü eb közül is, melyeket hive táplált, két darabot leöllött s oda tette a holt teteméhez. Majd a nemeslelkü Illion beliek csapatából ifj. 12 szép daliát ölt meg bosszújában s felgyujtá a tüzet, hogy a láng hamvassza a máglyát... Hosszú egész éjjel süriin csapkodták a lángok s zúgott a zivatar, mig a gyors rohanásu Achilles kétfülü serleggel színarany kancsó üregéből merte a bort folyton s a tüzet locsolá kivirradtig. S Patroklos lelkét, a szegényt hivogatá szavával. Mint a szülő sir-ri, ha fiát a halál letarolja házasulása előtt s máglyán hamvasztja halottját, ügy sirt-ritt Achilles, mialatt Patroklos elenyészett... És mikoron feljött fényével a hajnali csillag, amely után bíboros leplét kiterité a hajnal : akkor a láng lelohadt s összébb roskadtt a zsarátnok ... Borral eloltották legelőször a máglya parázsát, hol csak tüz égett ; a hamu mélyre leroskadt ; sirva szedék a szelid bajnoknak hó szinü csontját és színarany csészébe tevék s hájjal betakarták. Majd sátrukba vivék, beborították lepelekkel ; sirt kerekítettek, mélyen vetvén meg alapját, ott, hol a máglya feküdt s magasan hordták fel