Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)
ELKÉSETT UTASOK
ból hamarább, mint egy rossz felcser. Vadászatokon sok megsréíezett hajlóból szedtem ki a srétet és zsebkésének egyik pipaszurkálójával oly ügyesen kigördité a sebből hogy egy felcsernek is becsületére vált volna. Ezalatt a kilőtt fegyverek újból megtöltetnek s a felkelő hold fényénél már gyorsabb tempóba megy az utazás." Kiérnek az erdőből a kótaji útra s majd végre a buji »törikszakad« csárdánál váltott lovakat fognak a batár elé. Onnét már az összes társzekerekjkel és az összes cselédséggel együtt folytatják utjokat a tiszamenti kastély felé. A V.. -i kastély elé hajnal felé érkeztek meg, hol az öreg gróf nagy nyugtalansággal fogadta őket. A lovagnak kézszorítással fejezte ki felesége iránti lovagiasságát ; mig a lovag elgondolkozva hallgatott... Aznap a nyíregyházi erdőben két halottat földeltek el, de hant nélkül s levelekkel fedték be a sirt. Senkisem tudja kit földeltek el, és senki sem tudja, ki földelte el őket. Ih ren eset többször is előfordult egy évszázaddal előbb a nyíregyházi erdőben ; de a rosszat hamar elfeledjük ... A lovag a tiszamenti kastélyban egy hétig időzött. Ezalatt vadászattal, csolnakázással, halászattal s kirándulásokkal töltötte idejét a fiatal grófnő társaságában. A maróthzugi s a tiszántúli Tód erdőben — hol a vadmacskától kezdve a vidráig mindenféle vad akadt — töltötték többnyire idejüket. A maróthzugi és a Tód erdői nyolcszáz éves tölgy erdő, mely igazi ős erdő volt, sok olyan tölgyfával büszkélkedett, hogy egyegy tölgyfa belsejében 10—16 tagból álló