Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

4 Id. Simkó András, a Peres-halom biriokosa elmondta, hogy a »Peresnek« déli oldalát 1903. és 1904-ben rigoíirozva rendkivül sok vas kardot, kengyel vasat, zabiákat s más vastárgyakat, emberi és állati koponyákat, csontvázakat talált ; de mivel a vastárgyak erősen rozsdásak voltak nagyrészük törött volt, azokat egy vékába szedette öszsze s Fazekas Mihály nevü hülye kondásával a szőlő árkába valahol elföldeltette, de a helyet megmutatni nem tudja s a többi emberi és állati csontokat a találás helyén mélyebbre ásatta el. Előkerült csakhamar Fazekas. Mihály is, de bármint is igyekeztem kivallatni az elásott vastárgyak holléte felől s ígértem neki íüt-fát, minden faggatásom hiábavaló volt. Minden kérdésemre csak nevetett s azt felelte : tak-tak = ugy-ugy. Id. Simkó András e közben visszaemlékezett, hogy az 1904-iki rigolirozáskor két ép vaskardot — egy egyenesei és egy kissé hajlott alakút — a kocsiszín padlásán el tett. Biztatásomre csakhamar elő is került a két vaskard. A két kardért külön-külön egy-egy aranyat adtam, fokozni akartam általa a gazda emlékező tehetségét... \ A gyengén iveit alakban hajló, 62 cm. hosszú, 4 cm .széles egy élü kardnak pengéje tövétől ferdén elhajlott 7 cm. hosszú 2 cm. széles markolata, valamint a penge hegyének kétélüsége azonnal elárulta előttem a honfoglaláskori magyar lovas szablyát. A másik kart egyenes volt, 80 cm. hosszú, 5 cm. széles, hegyben végződő pengéje egész hoszszában kétélű, 5 és fél cm hosszú és 2 és fél