Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

rály várhegyen — négy darab gyönyörű bronz kardot találtak egymás mellett egyenlő távolban elhelyezve. Feledve lett egy pillanat alatt Vereskő, kollegám a medvéjével, a részeg fiakeres kocsis s derékzsábám . .. Csak egy gondolat uralta lelkemet, megszerezni mindenáron a bronz kardokat. Hiszen egy bronz kard a régésznek álma, vágyainak netovábbja s hozzá még négy bronz kard !. .. Hogy mennyire uralta gondolataimat, bizonyítja az, hogy a vasútra vivő bérkocsin felejtettem a Rozsnyón összevásárolt s bepakolt ajándéktárgyakat s ezt csak Miskolcon vettem észre. Bár Miskolcról táviratilag megreklamáltam a vendéglősnél; nem került meg soha s egy szép özvegy ma sem tudja nekem e feledékenységemet megbocsátani... Hazafelé jövet már ki akartam szállani Sajó-Gömörben, de ott csak egy őrház volt a megálló s a község meg egy órányira volt, kocsinak se hi re-se hamva s az eső meg ugy esett, mintha rocskából öntötték volna s már későn tudtam meg, hogy Tornaaljáról lehet kocsin eljutni Sajó-Gömörbe. Haza érve egy express levelet menesztettem Koncz Istvánhoz s egy időben postára tettem a kardokért felajánlott összeget, mely hogy az akkori időkhöz képest szép összeg volt, bizonyítja Ham pel József nemzeti muzeumi igazgató levele, melyben azt irja : csak azon csodálkozom, hogy miként lehetett négy bronz kardért első kézből oly tetemes összeget felajánlani ? A kardok tulajdonosa a postán felvette a kardokért küldött összeget ; de másnap visszaküldte, — én azonban nem