Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

nak kellett lennem, mert nálam is volt egy

7 kevés pénz, ha nem is régi ; de uj. Az elővigyázat nem volt alaptalan, mert a rablók közül egy rablót a csendőrök ott tényleg agyon is lőttek, amint erről Rozsnyón értesültem. A lovak jóvoltából mégis csak megérkeztem Nagyrőczére reggelre. A vendéglő nagyterméből halk cigányzene hallik, mégis felismerem a nagyrőczei ügyvédnek és végrehajtó társának meg-meg csukló hangját, amint dalolják : »Hej cigány hallod-e ? Ha visznek a temetőbe a háza előtt csendesen, csendesen. Rozmaringos ablakánál egy nótára ha megállnál csendesen csendesen. Zavard meg a boldogságát, édes mátkaságát, hogy egymást át ne karolják, mig a síromat hantolják csendesen, csendesen«. .. S ilyen fajmagyaroknak tiltották be a zsebrák csehek most a magyar íróta éneklését Nagyrőczén ... Ott azonban ugy hozzá nőttem a fiákerem kemény, rugómentes üléséhez, hogy egy sovány vendéglős és egy feltűnő kövér kaszirnő alig tudtak leemelni a kocsiból derékzsábám miatt, melyet ez uton szereztem s mely csekély 6 esztendőn át tartott. Ez utamról igazán elmondhatom, hogy drága ut volt. Pöstyént kétszer s a Lukács fürdőt csak egy-* szer kellett felkeresnem miatta 4—4 hétre. Nagyrőczéről Rozsnyóra mentem, onnét több sürgönyt menesztettem Vereskőre a collegához, Ígérvén füt-fát ; de az süket fülékre talált. Dr. Horváth Ákos, ki aglegény volt, egy éven belül meghalt. Rokonsága elkótyavetyélte régiség gyűjteményét s a medvés