Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

nők, ebédlőm falán helyeztem cl. örömöm nem sokáig tartott... A sok irigy, besúgó innen-onnan besúgta a gróf urnák, hogy mily óriási kincset kaptam ajándékba ... Sok huza-vpna u'cán a gróf elvitette tőlem a bronz leletet, mint jogos tulajdonát. Szomorúságom határtalan volt, no meg resteltem is a dolgot írom a grófnak : Nemesi becsület szavamra fogadom, hogy az idáig gyűjtött s ezentúl gyűjtendő összes barbár érmeimet ingyen átengedem az ő nagyszabású barbár érem­gyüjteménye részére, csak adja vissza azt, ami már az enyém volt. Semmi válasz ... So­káig nem hallottam semmit a bronz kincsről, csak annyit tudtam meg, hogy a nemzeti mu­zeumban is be lett mutatva. E közben Abbáziá­ba mentem el nagybeteg fiammal. Oda irt nekem áldott lelkű jó barátom aranyos jó felesége, Fannyka, hogy a gróf egy feltétel­hez köti a bronzok visszaadását, ha Munkács­ról a Lehoczky Tivadar nagyhirü múzeumá­ból megszerzem részére azt a Lovácskán Bereg megyében — talált kis ezüst barbár ér­met, amilyen a világon több nincs. (Lásd: »gróf Dessewffy Miklós barbár pénzei« 80á szám alatt). Egyúttal értesítve lettem, hogy Dr. Jósa András vármegyei főorvos várme­gyénk muzeumának igazgatója már utána járt az éremnek; de Lehoczky nem adta, da­cára annak, hogy sok évtizedes baráti vi­szony fűzte őket össze. Ily előzmények után kevés reményem volt az érem megszerzésére, de azért habozás nélkül mégis nekivágtam. Fiamat az abbáziai Mahler-szanatóriumban Dr. Mahler szakorvosi gondozására biztam, 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom