Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

ELKÉSETT UTASOK

Az 1700-as évek utolsó évtizedeiben so

1/ volt a csavargó betyár az erdőkben. A bakt erdő csak ugy hemzsegett tőlük, a nyiregy házi nagyerdőben is akadt belőlök, kik a^ utasokra lestek. Balognak hivták abban a; időben a szegény osztályt, az alattvaló osztályt, mert azt ütni lehetett. Az 1700-as évek utolsó évtizedeinek egyik derűs őszi hajnalán a Kálló S . .-i grób kastély egyik szárnyában még alszik a fiatal cserneki és tarkeői D.. . grófnő. Mosoly, ra nyiló eper ajkai elárulják, hogy jót és kellemeset álmodik. A kastély másik szárnyában a konyhákban s az istálló előtti nagy udvaron már is nagy sürgés-forgás észlelhető. Itt koppasztják a sok szárnyast, a szakácsok már sütnek-főznek és készítik a méltóságos grófnő kedvenc ételeit, tortáit ; ott pedig már a kocsiteremből gördítik ki az uj üveges erős szijjakon ringó nagy utazó kocsit a kocsisok, a lovászmester bent a szerszám teremben osztja parancsait a lovászok között, hogy melyik lóra milyen sallangos ezüst veretű szerszám kerül. A hosszú istállóban a pompás lovak vihogva nyerítenek, mintha tudnák, hogy reggel a tiszamenti kastélyba utazik vissza az őket dédelgető fiatal grófnő Kálló S.. .-bői, hol pár hetet töltöttel kelle. : „Hocci" Balo

é' pé'zf>de\ Mei' elvösízük éltöd-t " , Nin.s en néköm Ogyebem : Giak sza onn'irn, ke s eretn. Borom is van ig átok Eletömet ha/evátok."