Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)

Földrajzi viszonyok

9 trachitképződményű alapépítményt vastag lősz- és agyagréteg borítja, melyeket a futóhomok társaságában kisebb-nagyobb mértékben mindenütt megtalálunk; nagyobb tőzegképződmények csak a Bodrogközzel határos oldalon fordulnak elő Szabolcsveresmart, Döge, Kisvárda, Ajak, Nyírtass, Berkesz, Székely, Nyírbogdány, Kótaj, Tiszanagyfalu,?Rakamaz, Zalkod határvonalakon belül. A talaj felszínét tekintve, középen kissé bemélyedő hármas lépcsős emelkedést látunk nyugatról kelet felé. Az alsó, legmélyebb vidék : a vármegye nyugati fele Dombrád, Rétközberencs, Ajak, Nyírtass, Nyírbogdány, Nyírtura, Nyíregyháza, Bűdszentmihály, Polgár határvonalakkal; a második középfekvésű vidék: Dombrád, Rétközberencs, Ajak, Anarcs, Szabolcsbáka és Gemzsétől északra fekvő terület s végre a harmadik : az előbbi kettőtől délkeletre eső legmagasabb dombhát. E három terület összefüggő határvonalai alkotják a belső vízválasztót, mely keletnyugati irányban Vaja, Lórántháza, Berkesz, Demecser, Kótaj, Búj, Gáva és Vencsellő irányában halad a Tisza felé. A felszin e hármas tagoltsága okozta, hogy az ártalmas belvizek levezetésére is három ármentesitő társulat létesült: a Nyírvizszabályozótársaság, az alsó- és felsőszabolcsi tiszai ármentesitő- és belvizlevezető-társulat. E hármas terület orographíai viszonyait a következő adatok jellemzik: 1. Az első v. deflatiós rész területe kb. 1.600 km

2, átlagos magassága a katonai térkép adatai szerint 104 m., a legalacsonyabb 91 m., a legmagasabb felszin 117 m. A Rétköz alján, a vármegye közepe felé alsó széle kissé lesülyedt. Tőzegben gazdag, hajdan szikes, ma már cultura alá fogott s bő termést hozó terület. Futóhomok formatiók a magasabb viz nem járta helyeken fordulnak elő. 2. A középmagas dombvidék területe kb. 800 km

2, átlagos magassága 117 m., a legalacsonyabb rész Tiszakanyár közelében 94 m., a legmagasabb szint Eperjeske határában 140 m. Teljesen megkötött s cultura alá vett futóhomok hosszan elnyúló dombhátakkal. A talajt jellemző sajátsága : a magas tiszai vízálláskor fellépő viz árja a mélyebb völgyületekben. 3. végre a harmadik, v. legmagasabb dombvidék területe kb. 2.400 km

2, átlagos magassága 160 m., legalacsonyabb Geszterédnél (134 m.), legmagasabb Nyírbátortól délre az u. n. Szalmadi pusztánál (186 m.). Legnagyobb részben megkötött, lösszel erősen kevert futóhomok talaj jellemzi. A futóhomok formatiók az egész vármegyében itt a legjellegzetesebbek. Északdéli irányban hosszan elnyúló, összekapaszkodó garmadaszerű dombhátak, közepükön nyugatról kelet felé kissé eltolva. Mint fentebb emiitettük, vármegyénk felszínét mintegy 3.400 km

2 terjedelemben ma már jórészt megkötött, törmelékkúpokból eredő futó-