Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)
Földrajzi viszonyok
11 hanem főleg közlekedési és közegészségügyi szempontból voltak nagyon hátrányosak. A három szabolcsvármegyei ármentesitő társulat érdeme, hogy e fejlődést gátló akadályok ma már megszűntek s a Lónyaygyűjtő csatorna megépítésével egy főmederbe terelték az északról és délről a vármegye közepe felé futó vadvizeket s a félvármegye területét a sikeres mezőgazdaságra alkalmassá tették. A társulatok által létesített főgyűjtő-csatorna 155 m. magas szintről Nyirmada és Rohod határából indul ki. Iránya kisebb kanyarodások leszámításával északnyugati. Majd Berkesztől Demecserig nyugati irányban halad s Demecser, Kék, Vasmegyer, Kótaj, Kemecse határait érintve dél felé tart, hogy Kótajnál megfordulva ismét délnyugat felé folytassa útját a Rétköz szélén egészen Vencsellőig. Esése kiinduló pontjától torkolatáig kb. 60 méter. A felsőszabolcsi tiszai ármentesitő társulat csatornája Nyírkarász, Anarcs, Kisvárda, Rétközberencs, Beszterecz, Paszab és Tiszaberczel határait érintve szakad a Tiszába. A Nyirvizszabályozó társulat főgyűjtő csatornája az Ér, mely az újfehértói határban fekvő Nagyrét, Szilas- és Sós-tavak vizét szállítja Nyíregyháza és Kótaj érintésével a Lónyay-csatornába. Az Éren kivül jelentősebb gytijtőmedrek: a kemecse/ oldalág: Balkány, Biri, Nagykálló, Oros, Pazony és Kemecse között; a demecseri ág: Pócspetri, Magy, Levelek, Nyírtét és Demecser között; a berkeszi ág, a melynek folytatásaként épült fel a Lónyay-esatorna: Rohod, Petneháza, Laskod, Berkesz és Demecser között. E csatornák a vármegye képét teljesen átalakították s ma a régi vadvizek, .nádasok és ember nem járta kiöntések helyén a földműves ekéje csillog a napfényben s a dombtetőkről a szőlőszedő és szüretelő lányok hang-os kaczagása, vidám nótája hangzik le a laposakra s erősen befásitott utakra. Éghajlat. Szabolcs vármegye éghajlata az Alföld szélsőséges időjárásával egyező ; az Alföld középső részeivel szemben azonban már a hűvösebb és nedvesebb jelleg felé hajlik. A vármegye déli sarkán megy keresztül a 10°-os isotherma, mig az isohyeták közül az 550, 600 és 700 miliméteres kanyarog át rajta. Sajnos, a vármegye időjárásának pontos meghatározásához szükséges s a vármegye egész területén arányosaan elosztott meteorologiai megfigyelő helyek nincsenek, s Nyíregyháza adataival Ungvár és Deb-. reczen adatait kellett összevetnünk, hogy a vármegye északi és déli részének éghajlati viszonyairól megfelelő képet nyerjünk. E három helyre vonatkozólag az adatok megszakítás nélkül 1891 —1910-ig állnak rendelkezésünkre s a főbb eredményeket öt éves átlagokban a következőkben ismertetjük :
