Simkó Gyula: Nyíregyháza és tanyáinak települése (Kolozsvár, Steif Jenő, 1909)

2. A benépesedés története

- 19 egy házhelyhez), akkor a mi 96 családunk csak 2688 hold földet müveit meg a Károlyiak 150C0— 18000 kat. holdnyi szántóföldjéből. Nemde puszta ez a hely? Hátha még hozzáveszsziik Nyíregyháza másik felének szántóföldjeit, a Palocsay birtokot, amelyre számításunk szerint egy lakos sem jut, akkor csakugyan néptelen volt a terület. Nyríegyháza elpusztult voltát tehát ilyen értelemben kell vennünk. Hogy az áj telepítés előtt itt levő ősi családok köziil sokan visszamaradtak a telepítés után is, igazolja egyrészt az, hogy az 1752. i conscriptióhan lévő nevekkel, (ha nem is minddel) a telepítés után történt összeírásokban is találkozunk,

1 másrészt, hogy ma is élnek a tanyákon csekélyszámban, és büszkén vallják, hogy ők itt ősiek. A lutheránus tótoktól egy s másban elütő etnográfiájuk is bizonyít valamit (amint az etnografia tárgyalásakor látni fogjuk.) A régi lakosokra vonatkozólag 1754-ben Károlyi ezt írja ugyan : Noha egész szándékom s rendelésem az vala, hogy nyíregyházi földemről mindenféle régi ott lakos embereket amoveáljak, melyet a mostani ottlétével inspectoromnak újra is kihagytam, mégis mindazonáltal megengedtem ott levő orosz pap atyám uram magános megmaradását,

2 de az inspectorok ezt vagynem hajtották végre, vagy pedig később megengedte nekik Károlyi, hogy továbbra is birtokán maradjanak, mert az 1755. i conscriptióban a következőket olvassuk: 1 Városi levéltar 1758. nio 4.; 1767. nro. 8.; 1827. nro 8., nagy tanyaösszeírás; 1850. nro 28., nagy tanyaösszeírás. 2 Eble Gábor: Az ecsedi uradalom cs Nyíregyháza. 43. I. 4*