Simkó Gyula: Nyíregyháza és tanyáinak települése (Kolozsvár, Steif Jenő, 1909)
2. A benépesedés története
- 16 ható. 1 Ennek oka abban keresendő, hogy a szatmári béke megkötése után helyreállott a belső béke, a nemzet hozzáfogott a reformokhoz, az elpusztult helyeket benépesítette. A XVIII. és XIX. században történtek az igazi nagyarányú mezőgazdasági telepítések: a régi telepítések (hazánkban a vezérek kora óta mindig voltak) leginkább védelmi szempontból történtek. 2 Hogy 1720. után alig fejlődött Nyíregyháza, ennek okát abban találom, hogy nem volt olyan rendezett, mint a többi hajduvárosi joggal felruházott város (Hajdúnánás, Hajdudorog, Hajduhadház stb.) A mióta hajduvárosi jogát elvesztette, 1754-ig, az új nagyarányú telepítés idejéig csak tengődött; a megyében szerte kóborló jobbágyok és szabad hajdúk ideiglenes (de sohasem állandó) tanyája volt. 1754-ig hiába próbáltak új és új telepeseket idehozni, a helység csak nem akart felvirágozni. Földesuraik már egészen beletörődtek ebbe. Ennyire kellelt jutnia Nyíregyházának, hogy azután a nemeslelkti Károlyi Ferenc gróf, Nyíregyháza egyik felének tulajdonosa pátens-levelében felszólított mindenkit Nyíregyházán és Cserkesz-pusztán való letelepedésre. A jövevény lakosok számára földet, a vármegyével kötött szerződés szerint három évi adómentességet, a házak építésére fát igért. Nyíregyháza másik felének tulajdonosát, báró Falocsay Zsigmond özvegyét, Pctheö Rozáliát is megnyerte a gróf a telepítés ügyének. Károlyi patens-levelénck kiadása előtt Békés vármegyében járt és az ottan letelepült tótoknak előadta telepítési szándékát. Ezek, mivel Békésben nagy számuk miatt elegendő művelésre való földet nem kaphattak, Károlyi ajánlatát örömmel fogadták. A Békés vármegyéből jött települők községenkint a következők: Szarvasról 134, Berényből 39, Csa1 Országos levéltár; lad. D. D. nro. 8. 2 Milhoffer Sándor; Telepítéseinkről. 58. I.
