Lehoczky Tivadar: A beregmegyei görögszertartásu katholikus lelkészséget története a XIX. század végéig (Munkács, Grönstein Mór, 1904)

II. rész, meh/ a mostani és hajdani lelkészségek múltját s jelenét tartalmazza.

92 plomot), zálogban nála levő rétjeit a Javornicska, Szaliva, Jami, Bukóc és Csirna nevü dűlőkön, mint saját szerzeményét, hagyja a templomra ; ha pedig idővel a tulajdonosok e birtokot kiváltanák, ugy az illető pénz essék az egyház javára és kamatait élvezze a lelkész. 1733-ban Bukóci Bazil lévén a lelkész, midőn Olsavszki Simon püspök leltároztatta a parochiákat, a bukócit jónak minősítette, lévén a Mihály tiszteletére emelt templomban négy harang is; 1739. lelkészkedett Popovics Ba\il, kit ez évben hive Turban György bántalmazván, azért a gazdatiszt 16 lapátütéssel fenyíttette. 1755-ben pap nem működött itt, hanem Perekresznán lakott egy Vi jobbágy telken, melyet művelt s igy helyette a kántor Popovics Konstantin, valószínűen a volt pap fia vagy fivére szállott a paplakba s művelte a kétnegyed volt jobbágy telket a Szenkü Ferenc-féle kenéz kaszálóját és a zálogos fönebb nevezett földeket, lévén a hatodik a Nad Jamov nevü dűlőben; e Popovics, vagyis papfi még 1765-ben is birta e zálogos földeket, melyeket akkor mint uradalom tartozékait Bertekovics István kulcsár jegyzékbe vett; 1777. julius 25-én pedig Detrich László ügyész és Petróczy Ferenc tiszttartó írták össze e völgyben levő parochiális javadalmakat, különösen Bukócon, Nagy-Rosztokán, Serbócon és Zsdenován. Azon évi junius 7-én Bacsinszky András püspök az uradalmi igazgatósághoz intézett levelében előadja, hogy a fentebb érintett földeket a volt pap fia Vladimir Konstant magáénak tartja s azokat kiadni nem akarván, a parochussal összelüzött s őt megverte, miért börtönben ül s igv felkéri az uradalmat hogy a Helytartó tanácsnak 1783. nov. 13-án kelt rendeletéhez képest jelöljön ki a pap részére egy külön telki illetőséget, nehogy e miatt onnan eltávozni kényszerüljön. Ennek következtében még azon évi novemberben egy küldöttség, mely állott Ilkovics Elek beregi főesperes, Borovszki Gergely kanonok, Joó Mihály hadi pénztárnok és Alvinczy András szolgabíró s Andrássy János esküdtből, a bukóci völgyre nézve aként intézkedett, hogy Zsdenován legyen anyaegyház Serbóc és Zbun filiákkal ; Bukóc szintén anyaegyház Perekreszna és Paskóccal; Nagy-Ros\toka Kis-Rosztoka és Kicsornával; végre AlsóVerecke külön Zagyilszka és Jalova fiókközségekkel s hogy Heiszler Vencel urad. tiszttartó lássa el őket a megfelelő földállománynyal. 1797-ben határoztatott, hogy itt csak káplánság legyen; de nem történt meg. Igy azután Bukóc mint javadalmas állomás fenmaradt, annyira, hogy sokáig panaszkodás nélkül végezték működésüket az itteni lelkészek; 1824-ben