Lehoczky Tivadar: A beregmegyei görögszertartásu katholikus lelkészséget története a XIX. század végéig (Munkács, Grönstein Mór, 1904)
I. Altalános történeti rész. 1. lap - 1. Ruthéneink telepedése.
1. Általános történeti rész. A kit a mnlt nem érdekel, Az jobb jövőt nem érdemel. i. Ruthéneink telepedése. Beregmegyének ugy a sik mint hegyes területén már évezredek előtt éltek és tartózkodtak emberek, kik a hal- és vaddus rengetegekben, posványos vadonokban s kényelmes életmódot nyújtó szelid lejtőkön bizonyára nemcsak átmenőleg, hanem itt megtelepedve huzamosabb ideig laktak. Ezt igazolják a megye különböző helyein előfordult kő- és utána következett bronzkorbeli emlékek és ereklyék, melyek e sorok Írójánál is egész tárakká növekedtek; a Krisztus előtti IV —II. századokban pedig e tájon, különösen a mai Lovácska és Gallishegy környékén kelták vagyis ógermánok tanyáztak, kik nemcsak vadászat és halászatból éltek, hanem földmiveléssel is loglalkoztak, mire a nagymennyiségben napfényre került ásók, kapák, fejszék és trachit kőből szépen kilaragott kézi őrlő kövek mutatnak. 1 E kelták a Háthegy tájékán, különösen az Árdánháza lelett fennmaradt földvárnál az akkor ott tartózkodott, ugy látszik, szláv ajkú néppel hadat is viseltek, mit a »Bogosiíavz nevű emiitett földvár alatti mezőn, valamint az e tájon feljebb fekvő Sztánfalva lejtőin kiásott azon korbeli fegyverzettel ellátott vitézek maradványai is igazolnak. S igy bizonyára a magyarok beköltezése idején is éltek mostani megyénk területén különféle nemzetiségű emberek, a Tisza körül bolgárok, tovább Munkács, Beregszász és Háthegy táján szlávok és oláhok, mig a Munkácstól a Beszkid határhegységig elnyúló nagy terjedelmű rengetegekben pásztorkodó ruthének tanyásztak, kik az úgyszólván inatlan erdőkben, havasokon nyájaikat legeltették s egyik oromról a másikra költözködtek. Bizonyosnak vehető az is, hogy a magyarokkal beköltözött kievi rut1 Kimerítő leírásukat ábrákkal közöltem az Archaeologiai Értesítő 1901. évi 2., 3. és 4. füzeteiben.