Lehoczky Tivadar: A beregmegyei görögszertartásu katholikus lelkészséget története a XIX. század végéig (Munkács, Grönstein Mór, 1904)

II. rész, meh/ a mostani és hajdani lelkészségek múltját s jelenét tartalmazza.

159 Itt az ui fatemplom épült 1769-ben a réginek helyén, kelyhe ónból s a cibórium (ostyatartó) fából volt; triodi és rituális könyv nem volt készletben, a minthogy a parochia is üresen állott. Isnyéte fiókegyházban is régi fatemplom volt, ónkehelylyel és fa-cibóriummal. Az ecclesia jövedelme felment 51 krra; a lelkész jövedelme pedig 19 frt 25 krra. A isnyétei kántor Sodra János ronda, bűzhödt fakunyhóban lakott (a jegyzőkönyv szerint: spelunca lignea vetusta, lacera putrefacta), mely rondasága miatt rá és tanulókra nézve veszélyes; no de évi jövedelme is csekély volt; 12 forint 40 kr.-ára termény és stóla. 1778-ban is Gorond és Izsnyéte voltak filiái, de a parochia üresen maradt. 1790-ben volt a lelkész Kremniczky János. 1798-ban tartozott Sztrabicsóhoz 24 környékbeli helység, sok olyan, mint Kis-Gut, Agtelek, melyekben alig 1—2 g. k. lakos találtatott. 1800-ban volt itt a lelkész Popovics István, 1835. Firczák Bazil, 1860. Megela Antal, 1891-től 1897-ig Megela Mihálv s most Berecz Jenő. 1830-ban történt összeírás szerint volt a sztrabicsói lelkész évi jövedelme 259 frt 52 kr. és a faizásból 4 frt. A hozzá tartozott Sztrabicsó, Gorond, Isnyéte, Barkaszó, Szernye, Rafajnaujfalu, Kis- és Nagy-Gut, Csomonya, Nagy- és Kis-Dobrony és Aggtelek filiákban volt a lakosok száma 1237. Bejött pedig Sztrabicsón 67 jobbágygazda mellett 1—1 pozsonyi mérővel életnemüt, 2—2 napszámot, zsellértől fél p. mérőt és 1 napszámot számítva, összesen 101 frt 10 kr. érték ; Gorondból 88 frt 10 kr. érték, Isnyétéből 24 frt, összesen 213 frt 20 kr. és stólákból 21 frt 32 kr., szántó- és kapáló földe volt Sztrabicsón 29.6 hold Gorondon 29 hold, a kántornak pedig a két helyen 37 hold %, miból Sztrabicsóra 23 hold esett. 1896-ban a pap kongruája 158 frt 56 kr. Híveinek száma Sztrabicsón 1087, a 15 fiókközségben pedig összesen 446. Tőkés. A XVII. században Sándorfalvának is neveztetett ; e század második felében lelkészül működött itt Pap István, ki az 1691-ki úrbér szerint, szegény és idegen jövevény is lévén, a szokásos nyestadó fejében csupán két forintot fizetett; e pap 1699-ben is működött, valamint a Rákóczy-féle szabadságharc idején is, az 1704-ki összeírás szerint, a mikor a faluban a kenéz, vagyis kiváltságos előljáró Bokoty János volt. 1730-ban paposkodott itt Keleman István, ki az 1733-ki hatósági összeírás szerint, a régi lelkészi telket használta, de a régi fatemplom, melyben csak egy kis harang lógott, siralmas állapotban és