Jósa András: Szabolcsvármegyei múzeum ős- és középkori tárgyainak ismertetése (Nyíregyháza, Jóba, 1899)
- 2 bashalonii nagybérlő, Györgyóni Ignácz kis-várdai, Simon Endre nyiregykázai Támár Imre n.-kállói r. kath. plébános urak, Uray Tamas törvényszéki bíró, ós az ón csekély személyem megalakítottuk a Szabocsmegyei régészeti egyletet. Megboldogult Dr. Rómer Floris buzditása, tanácsa, oktatása, leglényegesebb volt az érdeklődésnek ébren tartására. Ezek nélkül elszunyadtunk volna. Áldás emlékére. Báró Vécsey József közszeretetben és tiszteletben álló főispánunkat ügyszeretetében a vá r megye értelmiségének zöme támogatta; ós ha az egylet irodalmi tevékenységet az eddig parlagon hevert mezőn természetszerűleg nem fejthetett is ki, rövid pár év alatt oly gyűjteményt hozott össze, melyet Dr. Hampel József mostani muzeumi igazgató őr érdemesnek tartott „Szabolcsi Muzeum 1871" czimü külön munkájában elismerőleg méltatni. Önérzetes főispánunknak önkéntes távozásával az elnöki tiszt reám hárittatott, amelyhez kellő tekintély és eróly hiányzottak bonnem. A gyűjtemény megmaradt, de alig gyarapodott. Külön helyiséggel nem rendelkeztünk, hanem a főispáni lakásban volt két szekrényben elhelyezvo, akkor is mikor már a vármegye szókhelye Nagy-Kállóból Nyíregyházára tétetett át. Gyűjteményünk — ugy mint ma — csaknem kizárólag ősrégészeti tárgyakból állott, melyek közül az értékesebbek 1875-ben a gráczi régészeti kiállításon szerepeltek és hiány nélkül érkeztek vissza. 1876-ban a régeszeti congreszus alkalmával rendezett kiállításon szeropel gyűjteményünk, Bpesten a honnan 1878-ban a Nagy-Váradon Dr. Romer Flovis által rendezett vieóki kiállításra küldetett. Onnan ismét csak a nomzoti muzeumba jotottak vissza, mignem végre, 1889-ben ismét a csaknem gazdátlan vármegyeházába, és később a nagykállói reáliskolába kerültek, Schurina István reáliskolai igazgató urnák kifogástalan megőrzése alá. Az elhagyott vármogyoháznak azon szobájába melyben gyüjtemóünk elhelyezve volt, sokaknak volt bejárója, és igy nem csoda, ha igen szerény éremgyüjtemónyünkböl egy-két arany érem elsikkadt. 1889-ben a tárgyaknak kazaérkezte után Dr. Bleuer Miklós, Schurina István, r. igazgató Meskó Elek t. pénztári főkönyvelő, Propper Soma nagybirtokos és én igyekeztünk egyletünket feléleszteni, de a lanyha érdeklődésen hajótörést szenvedtünk. Ezen időig, t. i. gyűjteményünknek 1876—1889-ik terjedő időig törtónt visszatartása miatt mintegy 13 évig a gyiijtőkédv lelohadt, pedig ezen időközre esett a Nyírvizeknek szabályozása is, amikor több millió köbméter földtömeg mozdittatott ki, és az igy kikerült, de elkallódott régi tárgyak valószínűleg egy kis muzoumot tölthettok volna meg. Csak a régészeti egylet felélesztésének sikertelensége után kezdettem gyűjteni saját magamnak azért, hogy gyér őstörténelmi, felszínre
