Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

mennyiségű szénnel, rétegek szerint az olvasztókemenczébe teszik, meggyújtják és folyékonynyá teszik. Ezen tömegnek könnyebb részei a salakot képezik, és a színe fölött kissé emelkedett nyiláson kifolynak; de az aranynál és ezüstnél nehezebbek az aljára ülepednek s az ott készített nyilás azáltal egy kerek lyukba levezettetnek. Most, a míg ezen tömeg még cseppfolyós és forró, néhány darab ólmot tesznek belé, mely az aranyat és ezüstöt, nagyobb chemiai rokonságánál fogva a kénsavaktól elválasztja és magába szívja. Ha egy ólomdarab nyolcz órán át egy ilyen folyékony anyaggal megtöltött lyukban áll, mely idő alatt a kályha időről-időre a fent említett három ércznemmel újra megtöltetik; az ilyen aranynyal és ezüsttel telített ólmot, gazdiig ólomnak nevezik. De mivel az ólom nem képes mind azt az aranyat és ezüstöt, melyet a lyukban lévő folyékony ércztömeg magában foglal, fölszívni, azért fölületén úgynevezett <ikénecs lemez» képződik, táblaalakú, vékony lapokban, melyek szintén aranyat és ezüstöt tartalmaznak, csakhogy ez nagy mennyiségű kénsavval van keverve. A gazdag ólomból, valamint a kénecsből is az aranyat és ezüstöt most ki kell fejteni; de ez nem egy- és ugyanazon módon történik. Az ólomból: a gazdag ólmot egy kissé mély cserépüstbe teszik, azután erősen betakarják, de úgy, hogy a levegő mégis szabadon járhassa. Ekkor lángtűz által folyékonynyá teszik s egy fúvót alkalmaznak oly módon, hogy a belőle kijövő levegő csak a már folyásban lévő érez felületét érinti, mi által a benne lévő, forró, az oxidatióra a nélkül is erősen hajlandó gazdag ólom oxidálódik, a mennyiben a légköri levegő az élenygázt hatalmasabb rokonság által a gazdagólomból fölszívja s ez, mint a láva, a massából kifolyik. Ez addig folytatódik, míg minden ólom nem oxidálódott