Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

50 Július 7. A fiatal Nyáry oly kedves volt, hogy bennünket Vihnyéig elkísért. 0 nagy szolgálatokat tehet nekünk, mivel épen úgy Selmeczen, mint Vihnyén jelentékeny bányákkal bir. Alig mentünk fél óráig, egy mesterséges tóhoz értünk, mely a -vizet különféle vezetékek által Bakabányának adja. Folytonosan fölfelé haladtunk, körülbelül 500° magasságig, a mennyivel Selmeczbánva magasabban fekszik Bagonyánál; mindig csinált árnyékos utakon. A vidék folytonosan szépül, míg Selmeczben legnagyobb tökéletességét látszik elérni. Nagyon szép látványt nyújtanak a komor, sötét fenyőerdők, melyek Selmecz előtt szemünk elé tárulnak. Mielőtt Pérgbe érkeznénk, egy tóhoz jutunk, melynek partján piramis áll; ez még József császár tiszteletére állíttatott föl. Úgy látszik, Révai gróf újította meg, mert rajta a következő felirat olvasható: «Annis facia actus vilisquc; hoc margine rursus praesidio exurgo Róva! vernisto tuon. Pérg után Windschacht következik, egy hosszú helység. Így nevezik az ottani nagy aknáról (Schacht), a melyből mindent csigákkal húznak fel. Mások azonban a nevet a vendektől származtatják, kik valaha itt dolgoztak. Selmecz egyik külvárosának tekintik. Ezen legnagyobb magyar bányaváros mély és keskeny, nagy sziklák által körülvett völgyben fekszik, üt kapuja van, lejtős fekvése, utczái imitt-amott sziklák, bokrok és kertek által vannak elválasztva. Egyes szép épületek: a városház, a két parókia templom, valamint a legnemesebb Ízléssel épült s vörösrézzel fedett új evangélikus templom, a kamaraudvar stb. Itt van a kamaragróf székhelye, bányászakadémia egy igazgatóval, három tanárral s körülbelül 180 tanulóval s más alkalmazottakkal. Majdnem az egész