Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

44 ellátva. Leginkább azonban az úsztatót kell felemlítenem, a mely egy szép erdőcskében van. Ez egy 6° hosszú, 3

1 2° széles és IV2

0 mélv és tölgyfagerendákkal kirakott medenczéből áll. Egy csatorna segélyével a víz egy magasabban fekvő közeli tóból a medenczébe vezettetik és ha piszkos lesz, egy az alján lévő nyíláson át a közeli árokba bocsáttatik. A mosás következőleg történik: a juhok az úsztató egyik végén a medenczébe ugrasztatnak és a másik végéig úsznak, a hol egy ferde, deszkázott, léczekkel bevert terület segélyével kijönnek. Ezt háromszor ismételik és negyedszer minden egyes juhot kézzel megmosnak. így megtisztítva vezetik azokat szép tisztáson egy körülbelül 50 lépésnyire fekvő pajtába, hol 2 napig várniok kell, a 4-ik napon vagy ezen a helyen, vagy pedig a faluban régi akiokban megnyiratnak. Ezen készülék itt nagyon hasznos és czélszerű, de csak ott alkalmazható, hol a helyiség azt megengedi. A tónál is van egy csatorna, mely által a fölösleges víz az árokba vezettetik. Az egész 2000 frtba került. A mi a juhtenyésztést illeti: a Iiunyady-féle juhok, valamint a többi barmok, mint az ökrök, tehenek, lovak takarékosságból — 3 év óta semmiféle sót nem kapnak; a legelő bármilyen legyen, a barmot naponta háromszor itatják. Az ugarföldeket lóherével vetik be, az első füvet lekaszálják és széna lesz belőle, azután pedig a juh legel rajtok; a harmadik esztendőben a talajt fölszántják s nem is szükséges, hogy megtrágyázzák, mivel részint a juhganéj, részint az avval kevert lóhere által elég erőt kap. A juhlegelőre semmiféle más barmot nem szabad bocsátani. Ezen a vidéken a széna után legjobb takarmánynak a zöld, még éretlen korában lekaszált és szalmává tett zabot tartják. A kosokat csak augusztus 16-án bocsátják az anyajuhokhoz, melyek karácsonykor elle-