Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

21 Még nem fejlődtek oda a rohamosan változott körülmények. hogy a bécsi camarilla, illetve a fejedelem és nemzet közt nyilvánvaló lett volna az ellentét. De b. Vay, úgy látszik, jól sejtő lélekkel pillantott a jövőbe s nem engedte magát elszédíttetni az új vívmányok mámora által. Legalább erre mutat mindjárt eleintén azon magatartása, mely szerint midőn a minisztérium alakításával megbízott gr. Batthyány Lajos azon igyekezett, hogy a minisztériumban b. Vay is tárczát vállaljon, ez semmi szín alatt nem volt hajlandó az ajánlatot elfogadni, daczára gr. Batthyány azon kijelentésének, hogy ez a vonakodás maga elég arra, hogy minisztériumának hoszszabb fennállása lehetetlenné tétessék. Épen így elutasított magától a minisztérium részéről neki felajánlott minden egyéb hivatalt, így a főispánságot, melyet saját kényelme szerint választhatott volna ki. Egy ideig jószágára vonult vissza, onnan szemlélni az események fejlődését. Csakhamar azután (1848 junius havában) történt azonban, hogy a nádor, István főherezeg, maga elé rendelte őt s közvetlenül ö felsége nevében arra hivta fel, hogy azonnal Erdélybe utazzék, s az uniónak már akkor megtörtént szentesítése után ezen országnak Magyarországgal való egyesítését léptesse életbe. Meg levén szokva fejedelmének minden körülmények között engedelmeskedni és az ifjú nádorhoz való hű ragaszkodásból is, pillanatig sem késett ezt a nehéz állást elfogadni s 1848 junius végén, mint «Ferdinánd király ő felsége teljhatalmú kir. biztosa» Erdélybe utazott. Ez a megbízatás lett a szikla, melyen b. Vay szereplése s jóhiszemű köztevékenysége hajótörést szenvedett. A régi törvényes rend és béke apostola akart lenni akkor is, midőn körülte már a forradalom hullámai