Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

15 és benyomásáról részletes naplót vezetett. Azután öcscsével együtt Bécsben maradt, hogy ott atyjok kívánsága szerint, a már akkor virágzó polytechnicumban gyakorlati tanulmányt szerezzen, különösen a chemiából s technológiából, hogy néhány mezőgazdasági szakot is látogasson s ee'vúttal az idegen nyelvekben is kellő oktatást o j nyerjen. «Az én helyzetemben nagy változás állott be», így ír édes anyja 1823 nov. 26-án, «s mondhatom, nagy erőmbe kerül hozzászokni ez állapothoz. Mult hónap 11-én elváltak tőlem gyermekeim, kik huszonegy éven keresztül figyelmem és gyöngédségem tárgyai voltak, s kikre én úgy kicsiny, mint nagyobb munkáimnál mint biztos támaszra számíthattam. A távollét nem változtat ugyan egymáshoz való ragaszkodásunkon, de immár az én közvetlen befolyásom nálok csakugyan megszűnik.» 1824-ben, midőn egyetemek látogatása végett épen nagyobb külföldi útra készült, véletlenül hirtelen elveszté édes atyját május 11-én. Ez a nagy veszteség azonnal haza szólította özvegyen maradt édes anyja segítségére. Itthon a közpályától elvonulva akarta folytatni életét. Azonban a körülmények más fordulatot adtak ebbeli vonzalmának és elhatározásának. Ugyanis még azon év tavaszán Zemplén vármegyében a megye akkori administrátora, később tornai főispán, hétszemélynök s koronaőr Szilassy József által, a rendek kérése folytán megyei aljegyzővé neveztetett ki, s noha még nem volt teljes korú, az 1825-diki országgyűlésre a felső táblához királyi meghívást nyert. Meg is jelent ott inkább csak hogy hallgasson és tanuljon, mint részt vegyen a tanácskozásokban. Ettől fogva gyors léptekkel emelkedik a közpálya fokozatain. A mint tettlegesen kezd járulni a közügyek