Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

A ZEMPLÉNI ALISPÁNSÁG ÉS BORSODI ADMINISZTRÁTORSÁG IDEJÉBŐL1827—1845

120 Méltóságos Báró, Császári Királyi Kamarás és Első Al-Ispány Úr, megkülömböztetett tisztelettel való Nagyságos Uram! Az e' folyó holnap 17-ikén és 18-ikán Komáromba véghez ment Potentiosa Restaurátion szerencsém lévén jelen lenni, érdemesnek ítéltem arra, hogy azt Nagyságodnak környűlállásosan meg írjam. A Conferentia napján, azaz 16-án, még magában a

1 Conferentiában is úgy látszott, hogy a vólt V. Ispány Gitzi Ferencz Úr meg maradhat valami nagy nehezen, de csak úgy, ha Pázmándi Dienes Úrral nem candidáltatik, a kinek nem candidáltattatását mint bizonyost onnan állították, mert a Prímás megértvén a Státusoknak Pázmándihoz való nagy vonzódásokat, a' Fő Ispányra nagy Pastoralist küldött iránta. A Conferentiában leginkább recommendáltatott a candidatióra, különösen Végh Septemvir által. A' Fő Ispány az egész conferentia alatt egy szónak ura nem vólt, sem nem jegyzett, sem nem jegyeztetett semmit is. Egész éjszaka jártak a bandák, mind a' Pázmándi nevét kiáltozván. Gitzinek csak egy sem merte a' nevét még csak ki is mondani. A néhai nagy Balognak a' íia, a' kinek attyát Gitzi nagy factiókkal ütötte ki hajdan a' V. Ispányságból, bosszút állott Gitzin. A nemességet felingerelte Gitzi ellen, nagy sokasággal az ablaka alá ment, a" midőn még számos vendégeivel fel vala, és csúnya kiáltozásokat tétetett ellene: «Le a dölfössel, le a despotával» s több e' féléket. Más nap a Véni Sancte alatt a nemesség úgy elfoglalta a garádicsot és a felső folyosókat, hogy a Fő Ispány alig tudott nagy mesterséggel a maga szobáiba jutni. A nemesség a Szálába be