Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)
AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - AZ ECSEDI URADALOM MEGSZERZÉSE
11 AZ ECSF.DI URADALOM KS NYÍREGYHÁZA. E becslés alapján történt meg 1/28-ban a tényleges fölosztás az Aspremont család és a kincstár között, még pedig oly ügyetlenül, hogy még három pusztát sem kapott egy tagban egyik-egyik fél a hat vármegyére terjedő' uradalomból. Így aztán nemcsak a rendszeres művelés vált lehetetlenné, hanem magának a birtoknak értéke is jelentékenyen csökkent. Minthogy a kincstárnak alig volt jövedelme a lefoglalt s elzálogosított birtokból, igyekezett azon túladni. Ilyenformán gondolkozott Bánffy György is, a ki szintén szívesen szabadult volna a nála elzálogosított birtok egyes részeitől. Föl is szólította a vételre Károlyi Sándort, de az nem nagy kedvet mutatott a vásárlásra. «Gróf Bánffy György öcsém is — írja 1722-ben feleségének — köti rám az ecsedi jószágbeli portióját: Szaniszlót, Szent-Miklóst, Tagyát, Gyülváczot, Dobot etc. Nem hiszem 26 ezer forinton meg nem vehetnők, s jó is volna az szomszédban, de nincsen az eb verte! (t. i. pénz.) Én ugyan találnám módját, de minek. Elég példa előttem, reá megyen már 300 ezer forintra az aquisitióm; ha jó successor lesz, kerül hét abból, ha rossz, azt is elvesztegeti, mint mások.» 1 Miután Károlyi Sándor gróf visszautasította Bánffy ajánlatát, ez maga igyekezett megszerezni a kincstári részt. A sikert e tekintetben annál inkább remélhette, mert — mint említettük — ez a kincstári rész is nála volt elzálogosítva ötvenháromezer forintig. 1731-ben már formális ajánlatot is adott be a kincstárnak. «Az ecsedi dominiumot — írja Fischer Mihály báró kamarai tanácsos Károlyi Sándornak — igenis kívánja a Mlts. Bánffy família, a királyi fiskusnak Ígérvén auctiojul kész 1 Károlyi Sándor levele feleségéhez, Barkóczy Krisztinához 1722. nov. 18. Pozsony.
