Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)
AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA
54 AZ ECSF.DI URADALOM KS NYÍREGYHÁZA. Nyíregyháza lakossága, a közjó nem kis kárára, azonnal szétoszlott volna. Szabolcs vármegye ezen eljárása nem volt szokatlan abban az időben; más vármegyék is megtették, hogy a helytartótanács káros intézkedéseit nem foganatosították. Azonban Szabolcs vármegye eljárását Nyíregyháza ellenségei tudomására hozták a helytartótanácsnak és az udvarnak, a miből aztán igen éles összeütközés támadt az udvar előtt már régen rossz hírben álló vármegye és a helytartótanács között. Mikor 1754. ápril havában megérkezett a helytartótanács első intimatuma, mely a vármegyének meghagyta az investigatio elrendelését, a főispán és a vármegye urai nem kis zavarba jöttek. Barkóczy Imre főispán, kit egyforma rokoni kötelék fűzött az egri püspökhöz 1 és Károlyihoz, tudta, hogy mind a kettőnek nagy befolyása van az udvarnál, a jelentésekből látta, hogy egyik Nyíregyháza fenmaradását, a másik elpusztítását akarta, s mivel sem Károlyit, sem Barkóczy püspököt nem akarta megbántani, nem kis aggodalommal nézett a történendők elé. E körülmények megmagyarázzák Barkóczy főispán folytonos ingadozását. «Neki szegénynek •— írja Szaplonczay — elől tűz, hátul víz; mert az papok mindenkor unszolják.» Azt azonban kellemetlen helyzete daczára is belátta, hogy Nyíregyháza fenmaradása mind a vármegyére, mind a közjóra nézve fölötte fontos. S így, ha nem is állott egészen Károlyi részére, de nem ellenezte, hogy a vármegye megtegye a szükséges lépéseket Nyíregyháza megmentésére. Az új lakosság, a mint meghallotta, hogy a szabad vallásgyakorlatot el fogják til— 1 «Ha Imre is, ugyancsak Barkóczy ő» — írja Szaplonczay János.