Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)

AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA

AZ ECSEDI UHADA1.0M ÉS NYÍREGYHÁZA. 49 II, Nyíregyháza betelepítése egész kis kulturharczra adott alkalmat a katholikus papság és a földesúr között. Három túlbuzgó és Károlyi Ferencz gróf iránt ellenséges érzületű pap: a tokaji, tarczali és fényi, fölbujtotta az egri püspököt a nyiregyházi lutheránus telepesek ellen. A püspök e papok egyoldalú jelentése alapján fölötte veszélyesnek látta annyi lutheránus betelepítését oly vármegyébe, melyben eddig ezen vallásnak hívei nem voltak. Fölhívta tehát a veszedelemre a helytartótanács s az udvar figyelmét. Ugyanily fölterjesztést tett e dologban három vármegye, melyeket a papság ferde tudósításai szintén félrevezettek. Eger püspöke ez idő szerint Barkóczy Ferencz gróf volt, Károlyinak anyai másodunokaöcscse, egy nagyműveltségű, jótékony és humánus főpap, kit Mária Terézia is fölötte kedvelt, s ki utóbb mint Magyarország herczegprimása és oktatásügyének protectora nagy érdemeket szerzett a haza szolgálatában. Az egri egyházmegye élén lelkes támogatója volt minden nemes törekvésnek, nyájas és engedékeny szívvel mindenki iránt, de a vallás dolgában kérlelhetlen szigor s a végsőig menő szilárd akarat jellemezték őt. Károlyi Ferencz grófot őszintén szerette, becsülte s mindig legkedvesebb rokonának tartotta, azonban még vele is képes volt szakítani, midőn ez vallás dolgában neki nem tetsző kíméletet s türelmet tanúsított. Kétségtelen dolog, hogy a püspök Nyíregyháza ügyében oly térre lépett, a melyen különben rokonszenves alakja sokat veszített népszerűségéből, de mentségére szolgál, hogy a kényes Éble Gábor : Az ecscdi uradalom és Nyíregyháza. 4