Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)

FÜGGELÉK - VIII.

VIII. URBARIÁLIS EGYEZSÉG 1757. ÁPRILIS 20. M

I egyrészről, tudniillik néhai Tekintetes és Nagyságos Báró Palocsay Horvát Sigmond édes uramnak özvegye, Gersei Gróf Pető Rosalia, másrészről pedig Nagy-Károlyi Gróf Károlyi Ferencz (Tit.) magunkra vállalván mindkét ágon lévő és Isten kegyelméből leendő maradékinknak terhét, adjuk tudtára mindeneknek, valakiknek illik, ezen levelünknek rendivel, hogy minekutánna sok esztendőkig (az mioltátul fogva tudniillik Nyíregyház városunk hajduvárosi néhai szabadságátul megfosztatván, pusztulásra jutott vala) az oltátul fogva soha állandó és elégséges határjával biró néppel meg nem szállíttathatott, hanem általam Gróf Károlyi Ferencz által különös módokkal és patentaliter kihirdetett conditiókra nagyhamar egybengyült tótsággal megszállíttatott, már most pediglen az azon pátensben ígért szabad esztendők eltöltek s következőképpen az közelebb következő Szent-György napjátul fogva az urasághoz tartozó kötelességek terhe alá esendők valának, folyamodtak hozzánk, hogy urbarialis kötelezettségeket illő rendben vévén, és írásban az helységben lévő és ezután is gyűlendő lakosoknak vezérlésére, gyarapítására és securitására kiadnék, foglaltuk további administratiójok rendit és módját ezen alább megírt punctumokban, tudniillik: 1-mo. Megerősíttetik azon kötés, mely az két uraság között