Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Bevezetés
334 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. is, hogy a Kaukázusban jelentékeny számmal észleltek oly természetes, vagy mesterségesen kivájt barlangokat, melyek aneolithkori lakosságnak lakásai, vagy temetkezési helyei lehettek, ép úgy, mint ez más országoknak ugyanezen korbeli lakosságára vonatkozólag bebizonyosodott, megjegyzi azonban azt is, hogy mindeddig egyetlen régészeti lelet sem igazolta azt, hogy e barlangoknak csakugyan ily rendeltetése lett volna s a mondott korból erednének. Mindössze annyi látszik valószínűnek, hogy legnagyobb részük nem annyira dolment helyettesítő temetkezési hely volt, mint inkább azon bányászok lakásaiul szolgált, kik a legrégibb idők óta bányászták e vidékeknek só-, réz- és vasban gazdag bányáit s ez alapon Bayern e barlangok arméniai csoportját a khalybok egykori lakásainak hiszi, kiknek ipari jártasságát Homeros és Herodotos dicséri, Dubois de Montpéreux pedig a kulp nevet, melyet Arméniának három, bányákban gazdag helye is visel, azonosítja a khalyb névvel, az Alazan folyó nevében pedig a khalybokkal szomszédos halizoni nép név maradványát látja. A nyugot-európai leletekből ismeretes neolithkori berendezések közül a czölöpépítményeknek is akadtak nyomaira Transkaukáziában. 1849-ben, tehát sokkal korábban, semmint a nyugot-európai tavak czölöpös telepei észleltettek volna, talált Bayern Frigyes a Gok-csai tóban, nem messze Novo-Bajazidtól, két egymás melletti sorban haladó czölöpöket, melyek vagy egy czölöpös telephez vezető, vagy két kisebb czölöpkunyhó csoportot összekötő hídnak maradványaiból származhattak. Valószínűleg a Gok-csai tó czölöpös telepeiből származnak azon őskori szarvasagancs szerszámok is, melyek a szintén e tó partjain fekvő Elenovka területéről ismeretesek. Ugyancsak Bayern észlelt a Toprovántóvizének leapadása következtében támadt kiszáradt helyeken Susa város mellett (az contré, au Caucase, un nombre considérable de cavernes naturelles ou artificielles qui devaient être les habitations ou les sépulcres de la population néolithique, de même que dans les autres pays, où cette provenance a été vérifiée; mais il ajoute que, jusqu'à l'heure qu'il est, aucune trouvaille archéologique n'a démontré cpie ces cavernes auraient réellement servi à ce but et remonteraient à ladite époque. Ce qui parait vraisemblable, c'est que la majeure partie de ces cavernes a servi, non pas en gnise de dolmens, mais plutôt d'habitations pour les mineurs qui ont exploité, depuis les temps les plus reculés, les riches gisements de sel, de cuivre et de fer de ces régions. M. Bayern pense que le groupe arménien de ces cavernes a servi d'habitations pour les Khalibes, dont l'habileté industrielle est mentionnée chez Homère et Hérodote. M. Dubois de Montpéreux assimile le mot Koulp , que portent trois localités minières d'Arménie, au nom Khalyb et il pense que le nom de la rivière Alazan est un reste du peuple Hdlizoni qui fut le voisin des Khalibes. Les palafittes que nous connaisons dans les monuments néolitiques de l'Europe occidentale, se rencontrent aussi en Transcaucasie. En 1849, bien avant qu'on eut remarqué les stations lacustres de l'Europe occidentale, M. Bayern a constaté, dans le lac Gok-Tchai, près de Novo-Baïazid, des rangées de pieux, probablement les restes d'un pont que a abouti à un groupe de palafittes ou en a relié deux groupes. Et c'est probablement des stations lacustres de Gok-Tchai que proviennent les outils préhistoriques en corne de cerf qui ont été trouvés à Elenovka, localité située sur les bords de ce lac. M. Bayern a relevé des restes de palafittes sur un terrain mis à sec par l'abaissement du niveau du lac Toporovan, près la ville de Choucha (district d'Akhaltzik), dans les marais de l'embouchure de la Koura (Minguetchaour, Berda) et aux bords des lacs de la mer
