Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Bevezetés
358 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. Az állat alakokat mutató csüngőket illetőleg bizonyosnak látszik, hogy azok készítésénél nem direkt természet utánzással van dolgunk, hanem az eredetileg természet után megteremtett alakok schematikusan elfajult formáival; épen azért lehetetlen azoknak állattanilag pontos meghatározását adni. így történik, hogy az egyik nagyon gyakori csavart szarvú állatmotivumban Chantre a kaukázusi kőszáli zergét (Typ ru = Tur) látja, míg Virchow azon szelídített kosfajt, mely a Kaukázusban és környékén ma is igen elterjedt. Épen azért az állatfajok szerinti felosztás tisztán empirikus értékű. Jellebizőbb állat alakoknak vehetjük a kost, és pedig úgy is, mint egész alakot, úgy is, mint pusztán a fejét, a kőszáli zergét, a szarvast, a medvét, melynek fejét szintén alkalmazzák külön is, a malaczot és vadkant, a kutyát (vagy farkast). Chantre ezekhez még a vadkecskét, antilopot és gazellát is hozzáveszi. Gyakoriak a madár alakok is, melyek majd a lúd, majd a kacsa, majd a tyúk vagy kakas és igen gyakran a galamb benyomását teszik a szemlélőre. Végül, bár ritkábban, találkozunk a hal ábrázolásával is, sőt Chantre a rák ollóját is látni vélte az egyik példányban. Ezeken kívül azonban gyakoriak az ember ábrázolásai is. Ebben a csoportban kell még említenünk az arcsadszori második sír egy kapcsoló boglárját, melynek füle a fogaskerekek ütközőire emlékeztet; végül pedig a tükröket, melyekből a sírmezők ezen első csoportjában csak egyféle typust találunk. Aránylag kicsiny korongok ezek s szélükön kiugró rövid, átfúrt csappal; hátlapjukat egy körülfutó domború szegély, a középen pedig bütyök ékíti. Mind a sírmellékletek anyaga, leszámítva az agyagedényeket, a drágakő-, agyag- és üveggyöngyöket javarészben a bronz s ezeknek roppant tömegével szemben aránylag kevés vas tárgyról tudnak beszámolni Pour ce qui concerne les figures d'animaux, il est évident qu'on n'a pas imité la nature mais des formes calquées sur les figures qu'on avait empruntées à la nature, mais tellement dégénérées que toute détermination zoologique est impossible. Ainsi tel motif fréquent d'animal à cornes tordues passe aux yeux de M. Chantre pour un mouflon caucasien (Typt = Tour), tandis que Virchow y voit une espèce de bélier fort répandu au Caucase. Aussi les distinctions selon les races d'animaux sont elles simplement empiriques, Les figures caractéristiques sont le bélier (le corps ou la tête), le chamois, le cerf, l'ours (quelquefois on n'en présente que la tête), le pourceau, le sanglier, le chien (ou le loup) M. Chantre y ajoute encore la chèvre sauvage, l'antilope et la gazelle. On trouve souvent des figures d'oiseaux cpii affectent les formes d'oies, de canards, de poulets, de coqs et, très souvent de colombes. Enfin, on rencontre parfois des poissons et M. Chantre a cru distinguer sur une pièce la pince d'une écrevisse. Souvent on emploie des figures humaines. Mentionnons encore dans ce groupe une aigrette-agrafe, trouvée dans la deuxième sépulture d'Artchadjor; la queue affectela formedubuttoird'une roue dentée; enfin les miroirs, représentés par lin seul type dans ce premier groupe de nécropoles. Ce sont de petits disques, avec de courtes chevilles trouées aux bords ; au dos on voit une ligne circulaire en bosse et, au milieu, un mamelon. Tout ce mobilier, sauf les poteries, les pierreries et les perles de terre ou de verre, sont, pour la majeure partie, en bronze et les pièces en 1er se perdent dans la grande masse des bronzes. Cela
