Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Negyedik szakasz : Az ethnographiai gyűjtemény archaeologiai tanúságai

AZ ETHNOGRAPH I

A i GYÜJTEMÉ ENSEIGNEMENTS ARCHÉOLOGIQUES másik a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában van.

1) Meg kell még jegyeznünk azt is. liogy Jankó szerint a Kaukázusban ma az egyenes kindsál az uralkodó typus. Ezzel a jelenséggel, a mely szinte az őskorig vezet bennünket vissza, együtt említendő az etbnographiai rész LVII-ik táblá jának 1. száma alatt rajzolt sarló, mely úgy tormájával, mint felszerelésével teljesen őskori formákra emlékeztet. Azon tanulságokat illetőleg, a melyeket a tárgyi archaeologia meríthet a Zichy-féle gyűjtemény ethnographiai csoportjából, mi a következőket akarjuk kiemelni. A menynyire tudjuk, a régészeti leletek közt eddig a nyeregnek vagy alkatrészeinek nyoma egyáltalán elő nem fordult, holott Nagy Géza szerint 2) azzal hihetőleg már a parlhusok tettek kísérletet s a magyar népnél a nyereg nagyon régi időkbe megy vissza, mert elnevezése közös szibériai nyelvrokonainkkal, tehát oly időben eredhetett a nyereg, a mikor a magyarok és a szibériai ugorok egymás szomszédságában laktak, de ugyanakkor közöttük és a törökség közt már kezdetét vette a sokszoros kapcsolat, mely utóbb csak a speciális magyar elemre vonatkozott, a szibériai ugoroknál pedig korán megszakadt. Mindennek daczára, bár a honfoglaló magyarság lovas temetkezéseinek nem vagyunk híjával, nyeregrészietet nem ismerünk. A Zichy-féle régészeti gyűjtemény Bakszán és Csegem völgyi leletei közt azonban egy fából faragott oroszlánfőt (IX. T. 2. sz.) és egy pár farészletet láthatunk, melyekből az egyetlen jellemző darabot elő és hátsó nézetben 9. számú ábránkon mutattuk be. Hogy e farészletek nyereg alkotórészeit Y ARCHAEOLOGIAI TANULSÁGAI. 585 E LA COLLECTION ETHNOGRAPHIQUE. Torda) (fig. 81 du texte) l'autre dans le lit du Danube, près de l'île St. Marguerite à Budapest (fig. 82 du texte). La première est au Musée de Transylvanie, l'autre au Musée National de Budapest.

1) Nous ferons encore remarquer que d'après M. Jankó, le kindjal droit est le type dominant du Caucase. A propos de ce type qui nous ramène dans les temps préhistoriques, nous devons mentionner la faucille représentée sous N" 1 de la Pl. LVII (Partie Ethn.) qui rappelle, tant pour la forme que pour le montage, les formes préhistoriques. Résumons les enseignements (pie l'archéologie peut recueillir dans le groupe ethnographique de la Collection Zichy. Jusqu'ici on n'a trouvé, dans les trouvailles archéologiques, nulle trace d'une selle ou de la partie d'une selle. M. Géza Nagy pense

2) pourtant (pie les Parthes ont déjà fait des essais avec la selle. Chez les Magyars l'usage de cet objet remonte très loin, el sa dénomination, la même (pie chez les Sibériens d'idiomes se rapprochant an hongrois, dénote une époque où les Magyars et les Ougoriens de Sibérie furent voisins ; mais à cette même époque la race turque a établi avec ces peuples de nombreux liens qui se rapportent plus tard aux seuls Hongrois, tandis qu'ils sont vite rompus du côté des Ougoriens de Sibérie. Mais nous ne connaissons pas de selle trouvée dans les champs funéraires, bien que les tombeaux de cavaliers de l'époque de la conquête hongroise soient fréquents. Parmi les trouvailles des vallées de Baksan et Tchegem, de la Collection Zichy, nous rencontrons une tête de lion en bois sculpté (2 de notre Pl. IX) et une construction en bois que nous représentons, vue de devant el vue de derrière, dans notre figure N° 9. Il est évident que ce sont là les parties d'une selle car on peut discerner, sur ') Hampel: «Bronzkor» XX. T. 5. sz. és CXCVII. T. 5. sz. — s) Zeitschrift für hist. Waffenkunde számára készített czikkének kézirata. Manuscrit de l'article écrit pour la Zeitschrift für hist. Waffenkunde. 74