Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Bevezetés
352 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. Leggazdagabb csoportját az ékszerek képezik e sírmezőknek. E csoportból mi csak a legjellemzőbbeket akarjuk itt kiemelni. Ilyenek első sorban azon övkapcsok, melyek rendkívül sajátos formájukkal különösen a kobáni sírmezők különlegességét képezik. E kapcsok tömören öntött különálló tagok, melyek különösen kétféle, ú. m. hossznégyszögű és félkörű alakban s e két alak különféle változataiban fordulnak elő. Kivételesen találunk phantastikusabb alakokat is, mint az emberkéz, kosfejű madár és korong alakok, ezek azonban ritkábbak. E kapcsok egyik hosszoldalán, az övhöz erősítésre szolgáló lyuksort, a másik hosszoldaluk közepén a bekapcsolást eszközlő kampót látjuk, mely azonban a kapocs hátlapján foglal helyet, úgy, hogy kívülről nem látható. E kapcsok magassága sokkal nagyohh, hogysem azok az öv szélességének megfelelhettek volna ; van köztük oly magas is, hogy akár két őv elfért volna rajtok. Valamennyi hímkapocs s így valószínű, hogy magának az övnek másik végén alkalmazott lyukba kapcsolódtak. Széles előoldaluk különösen alkalmas lévén a díszítésre, olt találjuk azokon mindazon díszítő mustrákat és motívumokat, melyek e jellegzetes cultura sajátjai, a zeg-zug, a spirál és meander vonalat és koczkázatot, nemkülönben az egyszerű és kampós keresztet ; egész sorozatát az állati ábrázolatoknak s e diszítmények nemcsak bekarczolt technikával, de sokszor vésett aljú zománcz (Virhow szerint), vagy incrustatio útján (Chantre szerint) is állíttatnak elő. A plasztikus állatalakok hozzáadása, vagy rátétele által való díszítés, melynek példáját már a tőrmarkolatok ékítésénél is említettük, természetesen hő alkalmazást lel ezen övkapcsokon is. Magát az övet, mely finom bronz pléhből készült, rendesen csak töredékeiben lehetett megmenteni. E töredékek azonban Les bijoux forment la plus riche catégorie du contenu des nécropoles. Nous n'en mentionnerons ici que les pièces les plus caractéristiques. Ce sont d'abord les agrafes des ceintures dont les formes très particulières forment la spécialité de la nécropole de Koban. Ce sont des pièces massives coulées, qui sont en forme tantôt de carré oblong tantôt de demi-cercle, ou présentent les diverses variantes de ces deux formes; quelques fois on rencontre aussi, mais plus rarement, des formes phantastiques: des mains d'homme, des oiseaux à tête de bélier, des disques. Sur l'une des agrafes nous voyons au côté longitudinal la rangée de trous qui sert à fixer la ceinture, et, au milieu de l'autre côté longitudinal, le crochet, disposé au dos de l'agrafe, de sorte qu'il est invisible au dehors. La hauteur des agrafes est trop grande pour correspondre à la largeur de la ceinture; il y en a qui sont assez hautes pour deux ceintures. Toutes les agrafes sont à crochet; il est probable qu'on les a fixées dans les trous forés au bout opposé de la ceinture. Le devant se prêtait tout particulièrement pour les ornements et l'on y trouve en effet tous les dessins et motifs, particuliers à cette civilisation très caractéristique: les lignes brisées, les spirales, les méandres, le quadrillé, la croix simple et la croix gamée, toute une série d'ébauches d'animaux. Tous ces ornements ont été exécutés non seulement par gravure mais aussi en émail champlevé (selon Virchow) ou par incrustation (selon Chantre). L'application de figures plastiques d'animaux, que nous avons déjà relevées sur les pommeaux des poignards, était naturellement d'un usage commun sur ces agrafes. La ceinture même, en feuilles minces de bronze laminé, n'a pû être sauvée, la plupart du temps, que par fragments. Mais ces fragments sont devenus l'une des plus
