Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Bevezetés
9 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. teknek s ismeretes, liogy épen Magyarország a Fekete-tenger északi partján elterülő folyamvölgyeknek ez a természetes függeléke mily gazdag az őskori ötvözetlen rézszerszámokban. A mi magát a bronzot illeti, először is egyáltalán nincs bebizonyítva, hogy e fémötvözet második alkotó része, az ón, a Kaukázusban előfordulna, sőt minden eddigi kutatás inkább a mellett szól, hogy az ott hiányzik. A Kaukázusnak egyetlen pontján sem akadtak u. i. sem ónkőre, sem másféle ónérczre, holott Virchow kértére Arzruni úgy a helyszínén, mint az irodalomban pontosan utána járt e dolognak s így az ónt csak importczikknek lehet e területeken tekinteni, mely Perzsiából nevezetesen, mint Virchow véli, Khorasszánból vitetett oda be. Nem dönti meg e feltevést az sem, hogy újabb időben az egyik transkaukáziai kalakenti sírban (Elisabetpoli kormányzóság) Belek Valdemár dr. egy tiszta ónból készült lábgyürűt talált s valószínűleg abból készült az arcsadszori sírban előfordult fehérszínű fémdísztárgy is, mert e kész tárgyak ép úgy lehettek import-czikkek, mint a nyers ón. Más kérdés az, miként kellessék elbírálni azon antimon gombokat, gyöngyöket és hasonló ékszereket, melyek azon kaukázusi sírmezőkben, melyekről alább leszen szó, nevezetesen Kőbánban, Redkin-Lagerben és Kalakentben elég tekintélyes mennyiségben találtattak. Magyarországi leletekben, valamint két nyugot-poroszországi leletben ugyanis akadtak oly ötvözetű tárgyakra, melyekben a réz mellett, mint főanyag nem ón, hanem antimon jelentkezik s Hampel azt hiszi,*) hogy lia az ezután folytatandó vegyelemzésekkétségen kívül fogják helyezni, hogy az antimoniumot következetesen és szándékosan használták a réz keményítésére, akkor talán ki fog tűnni, hogy már az ónkeverék (bronz) ismerete ") Újabb tanulmányok a rézkorról. (Recherche Pour ce qui concerne le bronze, il n'esl point prouvé que l'autre élément constitutif de cet alliage, l'étain, se rencontrait au Caucase; les recherches faites jusqu'à ce jour semblent prouver le contraire. On n'a trouvé sur aucun point du Caucase, ni de l'étain natif, ni aucun minerai d'étain, bien que M. Arzrouni eût fait, sur la demande de M. Virchow, des recherches assidues à cet égard, tant sur les lieux que dans la littérature. L'étain a donc dû être importé de Perse et notamment, de l'avis de M. Virchow, de Khorassan. Il est vrai que M. Valdemar Belck a trouvé récemment, dans la nécropole de Kalakent (gouvernement de Ielisavetpol, en Transcaucasie) un anneau de jambe en étain pur, et qu'un objet d'ornement de métal, de couleur blanche et trouvé dans la nécropole d'Artchadsor, esl probablement en étain; mais ces objets ont pu être importés tout comme l'étain brut. Reste à savoir ce qu'il faut penser des boutons, perles et autres pièces d'ornement en antimoine, trouvées dans les grandes nécropoles caucasiennes dont nous allons parler et qui sont assez nombreux surtout à Koban, Redkin-Lager et Kalakent. Dans les fouilles de Hongrie et dans deux fouilles de la Prusse occidentale on a, en effet, trouvé des objets faits d'un alliage, dans lequel l'étain est remplacé par l'antimoine. M. Hampel pense que,*) lorsque les analyses chimiques ultérieures auront prouvé à l'évidence que l'antimoine a été employé régulièrement à durcir le cuivre, alors il sera établi que les métallurgistes de l'âge du cuivre avaient pratiqué, avant l'invention du bronze, la fabrication d'un alliage qui peut passer pour le précurseur du bronze. Comme l'antimoine se renrécentes sur l'âge du cuivre.) Budapest, 1895, p. I(>.
