Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)
II. az iskola külső története ős kormányzása
10 — s a ki személyes tekintélyével kieszközölte a városi tanácstól a fentebb teljes szövegükben közölt tanácsi határozatokat. Miből állhat hálánk nyilvánítása, ha nem abból, hogy emlékét örök időkre megörökíteni törekszünk. Ide igtatom tehát rövid vázlatban az életrajzát úgy, amint Kiss Kálmán közli a „A szatmári egyházmegye története" czímű művének 306—307. lapjain. „Milotai Nyilas István született Szatmármegyében Milotán, nemes családból, hol nemzetsége ma is él. Tanult s az akadémikusok közé íratott 1596-ban. Debreczenben senior volt 1599-ben; külföldre ment 1600-ban; a heidelbergi egyetem anyakönyvébe 1601-ben iratá be magát s Parens Dávid vezérlete alatt vitázott „de aeterna praedestinatione Dei". 1603-ban lett debreczeni tanárrá; 1604-ben káliéi, 1607-ben szatmári pappá, hol a jegyzőkönyv 1609-ben emlékezik meg róla. 1611-ben esperessé, 1614-ben pedig a nagy-károlyi gyűlésen püspökké választatott. 1618-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem udvari papjává, később püspökké lett Erdélyben. Meghalt 62 éves korában Gyulafehérvárt. Művei: 1. Mennyei tudomány szerint való irtovánv. 2. A 20-ik zsoltár magyarázata. 3. Agenda. 4. Szentháromság tükre. 5. Bethlen Gáborné, Károlyi Zsuzsánna fejedelemnő felett mondott halotti beszéd 1624-ben." E fenkölt szellemű és minden ízében református férfiúnak köszönheti az utókor, hogy a város az iskolát pártfogásába és atyai jóindulatába fogadta. A város másfélszáz éven át tartotta kezében a kormányzási jogot. E hosszú időn át a főgimnázium fentartása csaknem egészen a város vállaira nehezedett. Igaz ugyan, hogy akadtak nemes szívű pártfogók, a kik kegyes adományaikkal segítettek biztosítani ez intézetet, de ez — a mint különösen az egyházmegyei jegyzőkönyvekből kitűnik — elegendő nem volt. Ezért segedelemért kellett fordulni a szatmármegyei, a szomszéd megyei s az erdélyi nemes lelkű protestáns urakhoz, a kik meghallva és megértve a segélyre hívó szót, tehetségükhöz mérten részesítették pártfogásukban e szegény iskolát. így a város és Szatmármegye nemesei mellett a szomszéd Szabóles, Bereg és Ugocsamegyéknek protestáns nemes urai és református egyházai osztoztak az iskola pártfogásában. Erdély nemesei, a kik mindig védői voltak a protestantizmusnak, úgy szellemi és anyagi erejükkel, mint karjukkal és kardjukkal, nagy és tekintélyes összegekkel jöttek a Királyhágón túl lakó testvéreiknek segítségére. A nagy nevű erdélyi fejedelmek, mint Bocskay, Rákóczy és Bethlen Gábor nemcsak védelmükkel voltak ez iskola támogatói, hanem jótéteményeikkel is. A XVII-ik században — Bartók Gábor szerint — épen a
