Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)

II. az iskola külső története ős kormányzása

elveszíti nemcsak anyagi erejének nagy részét, hanem veszélyeztetve volt léte, fenállása is s a mikor a virágzó főgimnázium, mely az alig 5 évvel azelőtt hozzákapcsolt s vele egygyé olvadt németi testvér főgimnáziummal együtt elvesztette főgimnáziumi jellegét s alig tudott megmenteni egy kicsiny, — mondhatni — csekély jelentőségű két osztályú grammatikai iskolát. De a mily szomorú és elkeserítő volt az akkor élőkre — s az még ma is — ez az esemény, épen oly örvendetes és felemelő nemcsak ránk nézve, de az egész protestáns világra az a második s az iskola életének egészen új irányt adó esemény, t. i. az algimnáziumnak főgimnáziummá emelése 1890. szept. 1-én. II. Qz iskola l^ülső történőié és kormányzása. A reformatio terjedése szükségessé tette az iskolák felállítását. Ugy látszik, hogy a Dévai Biró Mátyás működése hozta létre ezen iskolát. Természetes is, hogy a hitélet változása nemcsak az egyházak életét, működését és irányát, hanem a vele szoros kapcsolatban álló iskolának életét és irányát is megváltoztatta. Mig a XYI-ik század elejéig, tehát a reformatio elterjedéséig, Szatmáron csak katholikus hitfelekezetű iskolák állottak fen, az egyház reformálása után már csak református iskolát találunk sok időn át. Ez a körülmény azt mutatja, hogy Dévai és társai szereplése itt oly eredményes volt, hogy majdnem az egész város lakossága az új hitvallás elveit fogadta el s így önként átváltozott az iskola is s lett az egyház reformálásával egvidőben reformátussá. Az adatok alapján, a mint fentebb kimutattuk, tény az, hogy Szatmáron már a XYI-ik század közepétől jól szervezett és virágzó iskolánk volt. De, sajnos, a meglevő adatokból nem lehet biztosan kimutatni sem azt, hogy az alapítás mikor történt, sem azt, hogy kiknek közreműködésével és áldozatkészségéből. Milotai Nyilas István szatmári református lelkész (1607 — 1618.) nevéhez fűződik az iskolának jobb, virágzóbb állapotra juttatása. E kiváló egyházi férfiú lelke egész melegével azon volt, hogy a protestantismusnak ezen végvárban legyen egy erős, szilárd bástyája, mely működésével oda szilárdítsa az új hit híveit, hogy róluk, mint a kemény kőszikláról, hatás nélkül pattanjanak vissza az ellentábor mérges nyilai.